Tyrannius Rufinus: Az egyiptomi szerzetesek története. Historia monachorum in Aegypto

Adatok
Cím: 
Az egyiptomi szerzetesek története. Historia monachorum in Aegypto
Szerző: 
Tyrannius Rufinus
Fordító: 
Pataki Elvira
Kiadó: 
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Hely: 
Piliscsaba
Év: 
2004
Oldalszám: 
138
ISBN: 
963 9296 57 0

 

Rufinus és a Historia monachorum

Az egyiptomi szerzetesközösségek és remeték életét zarándokút keretében bemutató História monachorum címen fennmaradt, görögből latinra fordított elbeszélésgyűjtemény a kereszténység történetének, az aszketikus mozgalmak kialakulásának fontos dokumentuma, emellett a laikus hívők erkölcsnemesítő olvasmányául szánt, művészi igénnyel megformált irodalmi alkotás.

Az üldözések befejeződése, az Egyház megerősödése jelentős változásokat hozott az Istennek szentelt életet vállalók számára: a hitükért életüket áldozó vértanúk korszaka lezárult, s Isten embereire új modus vivendi kialakításának feladata várt. Ezen életformaváltás egyik jellegzetes következménye a mártíromság helyébe lépő szerzetesség megjelenése, mely az új korszakban a hit megélésének a földi életben megvalósítható legmagasabb rendű formájává válik, s amely (miként arról a jelen mű előszava s számos fejezete is tanúskodik) nem csupán az apostolok és próféták megtestesítette életideál méltó folytatását, hanem az angyalokéhoz hasonló létezés lehetőségét is kínálja.

Az anyag ezen átalakuló, a klasszikus világ romjain új rendet létrehozó korszakban a kereszténység s a még létező pogány szellemi áramlatok, filozófiai rendszerek és misztériumok számára egyaránt a Rossz forrása, a földi váz börtön és teher, amely felismerés a test megfigyelésén és megfegyelmezésén át a vita angelica reményéig vezet. A Historia monachorum elbeszéléseinek célja az aszkézis révén a földi életből a matériát mind teljesebben kizáró, a követelőző emberi természeten túllépő, a lélekké átlényegülő, a kegy elemi állapot jegyeit magukon viselő remeték és szerzetesek példaképül állítása, melyet értékes adalékként a világi közösség kötelékében megélhető szentségi élet bemutatása egészít ki.

A kegyelem elnyerésére a halandó életében tehát több út vezethet, melyek közül az éghez legközelebb a magukat mindenestül Istennek szentelőké halad. A monaszticizmus kialakulásának, a bizonyos tekintetben a szerzetesi életmód előképeként értelmezhető zsidó és görög aszketikus-misztikus irányzatok és az újszövetségi tanítás összefüggéseinek mégoly vázlatos bemutatása is meghaladná e bevezető kereteit; annyi azonban feltétlenül megemlítendő, hogy a szerzetesi mozgalmak megszületésének színhelye a Krisztus földi időzésének emlékét őrző Szentföld mellett a Nílus vidéke.

A kereszténység egyiptomi elterjedésének korai történetéről kevés adat áll rendelkezésre. A Szt. Jeromos által is követett hagyomány Márk evangélistát tartja számon első püspökként e tájon. Az Apostolok cselekedetei a Pünkösdkor Jeruzsálemben összegyűlt hívek között említ egyiptomiakat is, továbbá egy Apollón nevű alexandriai prédikátort. A minden bizonnyal jeruzsálemi mintára szerveződő alexandriai egyház létrejötte az I. század közepére tehető, s a városban a II. század során alapított katekétaiskola, a Didaskaleion révén Egyiptom hamarosan a keresztény teológia egyik fő központjává lép elő. A monaszticizmus kezdeményei a IV. században Felső- és Alsó-Egyiptomban egyaránt megjelennek, s az előbbi terület mindenekelőtt a szerzetesi közösségek, az utóbbi - a Historia monachorum számos elbeszélésének színhelye - a remeteség központjává válik. A ma is élő kopt egyház létrejöttét ugyancsak erre az időre vezeti vissza.

(Részlet e bevezetőből.)

Pataki Elvira