Dobszay Benedek OFM, Galambosné Száraz Kriszta (szerk.): A Ferences Család közösségei Magyarországon

Adatok
Cím: 
A Ferences Család közösségei Magyarországon
Szerző: 
Dobszay Benedek OFM, Galambosné Száraz Kriszta (szerk.)
Kiadó: 
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
Hely: 
Budapest
Év: 
2009
Oldalszám: 
136
ISBN: 
978 963 06 6244 4
Sorozat: 
Szent Ferenc Útja 1.

Előszó

Ferenciek tere – áll a táblán, s még a metróban is bemondják. Van egy tér a nagyvárosban – sőt világszerte sok városban ahol a kolostor előtti teret így hívják. Ferenci, ferences – ízlelgetjük a szót, ami azt hivatott kifejezni: valaki, aki hasonlítani akar egy emberre, Assisi Szent Ferencre, aki 800 évvel ezelőtt komolyan vette az evangélium élhetőségét, és nem hagyta magát lebeszélni arról, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljon* így lett ő végül alter Christus, vagyis második Krisztus.

Ferences. Bár hivatalosan nem ez jelzi a Szent Ferencet követő rendek egyikét sem, mégis leginkább így hívjuk, így hívják azokat a közösségeket, amelyek valami módon Szent Ferencre vezethetők vissza. Vagy úgy, hogy ő maga alapította, vagy úgy, hogy az ő szellemiségében alapíttatott. Bár kezdetben nem akart szerzetesrendet létrehozni – és bizony ma is sokan inkább tartják a ferenceseket az egyház fenegyerekeinek, mintsem komoly szerzeteseknek –, mégis egész családot alkotnak azok a rendek, amelyek tőle eredeztetik magukat, az ő varázslatos szelleméből. Ez a Ferences Család.

A barátait megválogathatja az ember, a testvéreit nem – tartja a mondás, és így is van. Bár nem válogattuk össze egymást, mégis több kötelék fűz össze bennünket renden belül és rendek között, mint bármilyen válogatott barátságban. A közös atya mindegyikünk tarisznyájába becsempészett valamit, ami leginkább egy törött, de fényes cserépdarabnak látszik, aminek az értelme és szépsége csak akkor világosodik meg, ha a többiek tarisznyájából hasonló, összeillő darabkák kerülnek elő.

Ferenc az ajándékba kapott testvérei valóságát és sokaságát az Úrtól jövő hitelesítésnek fogta fel, de ehhez igényelte az egyház jóváhagyását is. Végrendeletében így vall: „És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem. És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltattam ezt, a pápa úr pedig megerősítette számomra” (Végr 14–15).

Most tehát annak az eseménynek ünnepeljük 800-adik évfordulóját, hogy 1209-ben Ferencnek az Úrtól kapott karizmáját a pápa úr, III. Ince megerősítette, vagyis a rend legelső reguláját szóban jóváhagyta. És 800 év után is jó körülhordozni a tekintetünket a Ferences Családon, mert megerősít bennünket abban a tudatban, hogy mindez az Úrtól van.

Aki meg akarja ismerni a ferenciek terét, vagyis azt az életteret, amelyben ma Magyarországon a Ferences Család különböző rendjei, közösségei élnek, jó helyen jár, hisz e könyv és a sorozat következő kötetei épp ebbe hivatottak bevezetni.

Köszönet érte elsősorban az ajándékozó Atyának, és azoknak is, akik cserepüket nem rejtegették, így együttműködésükkel hozzájárultak a karizma bemutatásához.

P. Magyar Gergely OFM