2011 – A megszentelt élet XV. világnapja

XVI. Benedek pápa homíliája

Az Úr bemutatásának ünnepén

Szent Péter-székesegyház

2011. február 2. (kedd)

 

Kedves Testvérek és Nővérek!

A mai ünnepen az Úr Jézust szemléljük, akit Mária és József bemutat a templomban, hogy „felajánlják az Úrnak” (Lk 2,22). Az evangéliumnak ebben a jelenetében feltárul a Szűz fiának misztériuma, az Atya megszenteltjéé, aki a földre jött, hogy hűségesen teljesítse az ő akaratát (vö. Zsid 10,5–7). Simeon rámutat: „fény” lesz „a népek megvilágítására” (Lk 2,32), és meghirdeti prófétai szavakkal az ő teljes önfelajánlását Istennek és a végső győzelmét (vö. Lk 2,32–35). Ez a jelenet két szövetség, az ó és az új szövetség találkozása. Jézus belép az ősi templomba, ő, aki Isten új temploma: eljön meglátogatni népét, beteljesíti a törvénynek való engedelmességet, és bevezeti az üdvösség végső idejét.

Érdekes közelebbről megfigyelni a gyermek Jézusnak ezt a bevonulását a templom ünnepélyességében, a maguk dolgával törődő számtalan ember tumultusában: mennek ott papok és szolgálatban egymást váltó leviták, sok istenhívő és zarándok, akik mind Izrael szent Istenével kívánnak találkozni. Ám ezek közül senki sem vesz észre semmit. Jézus olyan csecsemő, mint a többi, nagyon egyszerű szülők elsőszülött fia. Még a papok sem észlelik a Messiás és Üdvözítő új és különleges jelenlétének jeleit. Csak két öreg, Simeon és Anna fedezik fel a nagy újdonságot. A Szentlélektől vezetve rátalálnak a gyermekben hosszú várakozásuk és virrasztásuk beteljesedésére. Mindketten szemlélik Isten fényét, aki eljön, hogy megvilágosítsa a világot, prófétai tekintetük előtt pedig megnyílik a jövő, és a Messiást kezdik hirdetni: „Lumen ad revelationem gentium” (Lk 2,32). A két őrszem prófétai viselkedésében az egész ősi szövetség benne van, amely kitörő örömmel fogadja a Megváltóval való találkozást. Amikor Simeon és Anna meglátják a gyermeket, felismerik, hogy ő az, akit vártak.

Jézus bemutatás a templomban az élet teljes odaadásának beszédes ikonja mindazok – férfiak és nők – számára, akik arra kaptak meghívást, hogy az evangéliumi tanácsok által újfent megéljék az egyházban és a világban „a szűz, szegény és engedelmes Jézus jellemző vonásait” (Vita consecrata apostoli buzdítás, 1). Ezért választotta ezt az ünnepet Tiszteletreméltó II. János Pál a megszentelt élet világnapjának évenkénti megünneplésére. Megragadom az alkalmat, hogy szívélyesen és tisztelettel köszöntsem João Braz de Aviz bíborost, akit nem régen neveztem ki a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregáció prefektusává, s köszöntöm az ő titkárát és munkatársait is. Szeretettel üdvözlöm a jelenlévő általános szerzetes elöljárókat és minden megszentelt személyt.

Három rövid gondolatot szeretnék megosztani veletek, hogy elmélyedjünk egy kicsit ezen az ünnepen.

Először is: Jézus templomi bemutatásának evangéliumi ikonján ott van a fény alapvető jelképe, a fényé, mely Krisztusból kiindulva kiárad Máriára és Józsefre, Simeonra és Annára, rajtuk keresztül pedig mindenkire. Az egyházatyák összekapcsolták ezt a kisugárzást a lelki úttal. A megszentelt élet ezt az utat különösképpen „philokalia”-ként, az isteni szépség iránti szeretetként fejezi ki, mely Isten jóságának a visszatükröződése (vö. uo., 19). Krisztus arcán ennek a szépségnek a fénye ragyog. „Az egyház szemléli Krisztus megdicsőült arcát, hogy megerősödjék a hitben s a kereszten elváltozott arca előtt meg ne zavarodjék. […] menyasszonyként áll a vőlegény előtt, részesedik annak misztériumában, és körülragyogja fényessége, mely […] minden gyermekét megvilágosítja. […] Sajátosan tapasztalják meg azonban a megtestesült Igéből sugárzó fényt azok, akik a megszentelt életre kaptak meghívást. Az evangéliumi tanácsok fogadalommal történő vállalása ugyanis arra rendeli őket, hogy jellé és próféciává váljanak a testvérek közössége és a világ számára” (uo., 15).

Másodszor: az evangéliumi ikon megmutatja a próféciát, a Szentlélek adományát. Simeon és Anna szemlélik a gyermek Jézust, megsejtik az ő sorsát, a halált és a feltámadást minden nép üdvösségére, és egyetemes üdvösségként hirdetik ezt a misztériumot. A megszentelt életnek ez a prófétai tanúságtétel a hivatása, amely szemlélődő és tevékeny magatartásformájában fejeződik ki. A megszentelt férfiaknak és nőknek ugyanis az a feladatuk, hogy felmutassák Isten elsőbbségét, szenvedélyüket az evangélium iránt, amelyet életformaként gyakorolnak és hirdetnek a szegényeknek meg utolsóknak e földön. „Ezen elsőbbség jegyében semmit sem szabad a Krisztus iránti személyes szeretet s – akikben ő él – a szegények iránti szeretet elé helyezni. […] Az igazi prófécia Istenből ered, a vele való barátságból, szavának figyelmes hallgatásából a különböző történelmi helyzetekben” (uo., 84). Ekképpen a megszentelt élet – a hétköznapok során az emberiség útjain járván – feltárja az evangéliumot és Istennek a már jelenlévő és tevékeny országát.

Harmadszor: Jézus templomi bemutatásának evangéliumi ikonja felmutatja Simeon és Anna bölcsességét, egy olyan életét, amelyet teljesen Isten arcának, az ő jeleinek, akaratának keresésére szenteltek, egy olyan életét, amelyet az ő igéjének hallgatására és hirdetésére szenteltek. „»Faciem tuam, Domine, requiram«: Arcodat keresem, Uram (Zsolt 26,8). […] A megszentelt élet a világban és az egyházban az Úr arca és a hozzá vezető utak (vö. Jn 14,8) ezen keresésének látható jele […] A megszentelt személy tehát az isteni akarat kitartó és bölcs keresésének örömteli, ugyanakkor fáradságos munkájáról tesz tanúságot” (vö. Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregáció: A tekintély szolgálata és az engedelmesség. Faciem tuam Domine requiram instrukció [2008], 1).

Kedves testvérek és nővérek, legyetek állhatatos hallgatói Isten szavának, mert minden életbölcsesség az Úr szavából származik! A lectio divina által legyetek kutatói Isten szavának, minthogy a megszentelt élet „Isten szavának hallgatásából születik, és az evangéliumot életszabályként fogadja el. A szűz, szegény és engedelmes Krisztus követésében élt élet ily módon Isten szavának élő »exegézise«. A Szentlélek, akinek erejéből a Bibliát írták, ugyanaz, aki új fénnyel világítja meg Isten szavát a rendalapítóknak. Ebből az isteni szóból fakad minden karizma, és minden rendi szabályzat ezt akarja kifejezni, és ez indítja el a keresztény életnek az evangéliumi radikalizmus által meghatározott útjait” (Verbum Domini szinódus utáni apostoli buzdítás, 83).

Olyan világban élünk manapság, főleg a fejlettebb társadalmakban, amelyet gyakran radikális pluralizmus, a vallás közszférából való fokozatos kiszorítása, az alapvető értékeket érintő relativizmus jellemez. Ez megköveteli, hogy keresztény tanúságtételünk tündöklő és koherens legyen, nevelői igyekezetünk pedig egyre figyelmesebb és nagylelkűbb legyen. Különösképpen apostoli tevékenységetek váljék olyan életodaadássá, kedves testvérek és nővérek, amely állhatatos szenvedéllyel járul a Bölcsességhez mint igazsághoz és mint szépséghez, az „igazság ragyogásához”. Legyetek képesek utat mutatni életetek bölcsességével és a valódi nevelésben rejlő lehetőségek iránti bizalommal a ma élő emberek értelme és szíve előtt az „evangélium jó élete” felé.

E pillanatban különös szeretettel köszöntök valamennyi megszentelt férfit és nőt szerte a világon, és a Boldogságos Szűz Máriára bízom őket:

Ó, Mária, az egyház anyja,
rád bízom az egész megszentelt életet,
hogy elnyerd számára az isteni világosság teljességét:
éljen
Isten igéjének hallgatásából,
a te Fiad és a mi Urunk Jézus alázatos követésében,
a Szentlélek látogatásának befogadásában,
a Magnificat mindennapi örömében,
hogy egyházadat építse
ezen fiaid és leányaid életszentsége
a szeretet parancsának megélésével.

Ámen.

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)