2014. 04. 13. Szentbeszéd a virágvasárnapi szentmisén

Ferenc pápa szentbeszéde
a virágvasárnapi szentmisén

Szent Péter tér
2014. április 13. (vasárnap)
(Letölthető pdf, epub és mobi formátumban.)

 

 

 

 

Ez a hét olajágak lengetésével kísért ünnepélyes vonulással kezdődik: az egész nép fogadja Jézust. A kisebb-nagyobb gyerekek énekelnek, dicsérik Jézust.

De ez a hét halad tovább, mégpedig Jézus halálának és feltámadásának misztériumába torkollik. Miután meghallgattuk Jézus szenvedéstörténetét, jó, ha felteszünk magunknak egy kérdést, csak egyetlen egyet: Ki vagyok én? Ki vagyok én Uram előtt? Ki vagyok én Jézus előtt, aki ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe? Képes vagyok arra, hogy kifejezzem örömömet és dicsérjem őt? Vagy távolságot tartok tőle? Ki vagyok én, szemközt a szenvedő Jézussal?

Hallottunk sok-sok nevet: ott van a vezetők csoportja, néhány pap, néhány farizeus, néhány törvénytudó, akik eldöntötték, hogy megölik. Várták a kedvező alkalmat, hogy elfoghassák. Olyan vagyok, mint egy közülük?

Hallottunk egy másik nevet is: Júdás, 30 pénzérme. Olyan vagyok, mint Júdás? Hallottunk más neveket is: ott vannak a tanítványok, akik semmit sem értettek, akik elaludtak, miközben az Úr szenvedett. Én is átalszom az életemet? Vagy olyan vagyok, mint a tanítványok, akik nem értették, hogy mit jelent elárulni Jézust? Vagy mint az a tanítvány, aki karddal akart mindent megoldani: olyan vagyok, mint ők? Olyan vagyok, mint Júdás, aki úgy tesz, mintha szeretné a Mestert, de azért csókolja meg, hogy az ellenség kezére adja, hogy elárulja? Áruló vagyok? Olyan vagyok, mint azok a vezetők, akik gyorsan törvényt ülnek, és hamis tanúkat keresnek: olyan vagyok, mint ők? És amikor ezeket a dolgokat teszem, ha ezeket teszem, azt hiszem, hogy ezzel megmentem a népet?

Olyan vagyok, mint Pilátus: amikor látom, hogy nehézre fordul a helyzet, mosom kezeimet, és nem vagyok képes vállalni a felelősséget, és hagyom elítélni – vagy én magam ítélem el – az embereket?

Olyan vagyok, mint a tömeg, amely nem volt tisztában azzal, hogy egy vallási összejövetelen, ítélethozatalon vagy cirkuszban van-e, és végül Barabást választja? Nekik mindegy volt: annál szórakoztatóbbnak tűnt, hogy megalázzák Jézust.

Olyan vagyok, mint a katonák, akik ütlegelik az Urat, akik leköpik, sértegetik, szórakoznak azzal, hogy megalázzák az Urat?

Olyan vagyok, mint cirenei Simon, aki fáradtan tartott haza a munkából, mégis jóakarattal segít az Úrnak a kereszt hordozásában?

Olyan vagyok, mint azok, akik a kereszt előtt járkáltak, és gúnyt űztek Jézusból? „Annyira bátor volt! Szálljon le a keresztről, és majd hiszünk benne!” Gúnyt űzni Jézusból…

Olyan vagyok, mint azok a bátor asszonyok, akik, mint Jézus anyja, ott voltak, és csendben szenvedtek?

Olyan vagyok, mint József, a rejtőző tanítvány, aki Jézus testét szeretettel magával viszi, hogy eltemesse?

Olyan vagyok, mint a két Mária, akik a sír előtt maradnak, sírnak és imádkoznak?

Olyan vagyok, mint azok a vezetők, akik másnap Pilátushoz mentek, és azt mondták: „Vigyázz, ez azt mondta, hogy fel fog támadni, nehogy újabb szemfényvesztés történjen!”, és bezárják az életet, lezárják a sírt, hogy megvédjék a tanítást és nehogy élet támadjon?

Hol van az én szívem? Kire hasonlítok ezek közül? Ez a kérdés kísérjen el bennünket egész héten át.

 

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)

 

© Libreria Editrice Vaticana, 2014.

© Tőzsér Endre SP, 2014.