2014. 02. 02. Homília Urunk bemutatásának ünnepén

Az Úr bemutatásának ünnepe,
a megszentelt élet 18. világnapja

Ferenc pápa szentbeszéde
Szent Péter-bazilika
2014. február 2. (vasárnap)
(Letölthető pdf, epub, mobi formátumban.)

 

 

 

Az Úr bemutatását a templomban a találkozás ünnepének is nevezik: a szertartás kezdetén azt hallottuk, hogy Jézus elébe megy az ő népének; Jézus és az ő népe találkozásáról van szó. Amikor Mária és József elviszik gyermeküket a jeruzsálemi templomba, létrejön az első találkozás Jézus és az ő népe között, amelyet két idős ember, Simeon és Anna képvisel.

Ez a találkozás a nép történelmén belüli találkozás is volt: a fiatalok és az idősek közötti találkozás. A fiatalok Mária és József voltak, újszülött gyermekükkel; az idősek pedig Simeon és Anna, akik állandóan látogatták a templomot.

Figyeljük meg, mit mond róluk Lukács evangélista, nézzük, hogyan mutatja be őket. Szűz Máriáról és Szent Józsefről négy alkalommal is megismétli, hogy eleget akartak tenni annak, amit az Úr törvénye előírt (vö. Lk 2,22.23.24.27). Érezzük, hogy Jézus szülei örömmel teljesítették Isten rendelkezéseit, igen, szinte átérezzük örömüket, hogy az Úr törvényének útján járhatnak. Fiatal házasok, akiknek nemrég született meg a gyermeke, és egészen eltölti őket a vágy, hogy teljesítsék, ami elő van írva. Nem külsődleges dologról van szó, nem azért akarják teljesíteni az előírásokat, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket, nem! Erőteljes, mély, örömmel teli vágy hajtja őket. Ez az, amiről a zsoltáros így ír: „Az általad megszabott úton találom örömöm,… törvényed az én gyönyörűség” (Zsolt 119,14.77).

És mit mond Lukács az idősekről? Többször is kiemeli, hogy a Szentlélek vezette őket. Simeonról megállapítja, hogy igaz és istenfélő ember volt, aki várta Izrael vigaszát, és „a Szentlélek lakott benne” (2,25); kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy „nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét, a Krisztust” (26), és a „Lélek indítására” ment a templomba (27). Annáról azt állítja, hogy „prófétaasszony” volt (36), vagyis Isten sugallta a tetteit; mindig a templomban volt, „böjttel és imával szolgálta az Urat” (37). Ez a két idős ember tehát tele volt élettel! Azért életteliek, mert a Szentlélek vezeti őket, odafigyelnek a Lélek működésére, fogékonyak hívásaira…

És íme, létrejön a találkozás a szent család és Isten szent népének e két képviselője között. Középen Jézus van. Ő az, aki mindent mozgat, aki az elbeszélés szereplőit a templomba vonzza, mely az ő Atyjának háza.

Kik között jön létre ez a találkozás? Fiatalok között, akik tele vannak örömmel, amiért teljesíthetik az Úr törvényét, és idősek között, akik szintén tele vannak örömmel a Szentlélek működése folytán. Sajátságos találkozás ez a törvény betartása és a prófécia között, ahol a fiatalok a törvénybetartók, az idősek pedig a próféták! Úgy tűnik, mintha felcserélődtek volna a szerepek. Valójában azonban, ha jól meggondoljuk, a törvény betartására maga a Szentlélek indít, a prófécia pedig a törvény által megszabott úton halad. Ki az, akit Máriánál jobban eltölt a Szentlélek? Ki az, aki tanulékonyabb nála a Szentlélek működése iránt?

Ennek az evangéliumi jelenetnek a fényében úgy tekintsünk a megszentelt életre, mint találkozásra Krisztussal: ő az, aki jön felénk, Mária és József hozza, és mi vagyunk azok, akik a Szentlélek által vezetve elébe megyünk. A középpontban azonban ő van. Ő mozgat mindent, ő vonz minket a templomba, az egyházba, ahol találkozhatunk vele, felismerhetjük, befogadhatjuk, átölelhetjük őt.

Jézus egy szerzetesi intézmény alapítói karizmája révén jön elénk az egyházban: szép dolog így gondolni hivatásunkra! Krisztussal való találkozásunk az ő egyik tanúságtevőjének karizmája révén öltött formát. Ez mindig ámulatba ejt és hálaadásra késztet bennünket.

A megszentelt élet keretén belül is végbemegy a fiatalok és az idősek, a törvénybetartás és a prófécia közötti találkozás. Ne gondoljuk, hogy ezek szemben állnának egymással! Engedjük inkább, hogy a Szentlélek hassa át mindkettőt. Ennek pedig az öröm a jele: az öröm, hogy betartjuk a törvényt, hogy egy életszabályzat útján járunk; és az öröm, hogy a Szentlélek vezet bennünket, sose vagyunk merevek, sose zárkózunk magunkba, hanem mindig fülelünk Isten hangjára, aki beszél hozzánk, megnyit, vezet és továbbhaladásra hív minket.

Jó tesz az időseknek, ha továbbadják a bölcsességet a fiataloknak; és jót tesz a fiataloknak, ha befogadják és továbbviszik a tapasztalatnak és a bölcsességnek ezt az örökségét. Nem tárház ez, nem azért kapják, hogy múzeumban őrizzék, hanem hogy továbbvigyék, szembenézve az élettel járó kihívásokkal, továbbvigyék a szerzetesi családok és az egész egyház javára.

Ennek a misztériumnak a kegyelme, a találkozás misztériumának kegyelme világítson és erősítsen meg bennünket utunkon. Ámen.

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2014.

©   Tőzsér Endre, 2014.