2014. 01. 08. Általános kihallgatás - Katekézis a keresztségről

Általános kihallgatás

Ferenc pápa katekézise
a keresztségről

Szent Péter tér
2014. január 8. (szerda)
(Letölthető pdf, epub, mobi formátumban.)


 

 

Kedves Testvérek, jó napot kívánok!

Ma a szentségekről kezdünk egy beszédsorozatot. Az első katekézis témája a keresztség. Szerencsés egybeesés, hogy a következő vasárnapon éppen Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük.

1. A keresztség az a szentség, amelyre hitünk épül, és amely élő tagjaivá tesz Krisztusnak és az ő egyházának. Az eucharisztiával és a bérmálással együtt a „keresztény beavatás” szentsége, amelyek együtt egyetlen nagy szentségi eseményt alkotnak, hasonlóvá tesznek az Úrhoz, az ő jelenlétének és szeretetének élő jeleivé tesznek minket.

Felmerülhet bennünk a kérdés: Valóban szükséges a keresztség ahhoz, hogy keresztényként éljünk és követhessük Jézust? Nem csak egy szertartás, az egyház egyik formális cselekménye, amellyel nevet ad az újszülötteknek? Felmerülhet ez a kérdés. Ezzel kapcsolatban megvilágosító, amit Pál apostol ír: „Nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk” (Róm 6,3–4). Tehát a keresztség nem puszta formalitás! Olyan cselekmény, amely létünk mélyét érinti. Nem mindegy, hogy egy kisgyermek meg van-e keresztelve vagy nincs megkeresztelve. Nem mindegy, hogy egy ember meg van-e keresztelve vagy nincs. A keresztséggel elmerülünk az élet kimeríthetetlen forrásában, Krisztus halálában, amely a szeretet legnagyobb tette az egész történelemben; és e szeretetnek köszönhetően új életet élhetünk, már nem a rossz, a bűn és a halál fogságában, hanem Istennel és embertestvéreinkkel való közösségben.

2. Legtöbbünknek semmilyen emléke sincs a keresztelésünkről, ami magától értetődik, ha nem sokkal születésünk után kereszteltek meg minket. Már két vagy három alkalommal feltettem ezt a kérdést itt, a Szent Péter téren: Ki az közületek, aki tudja keresztelésének dátumát? Jelentkezzen! Fontos tudnom a napot, amelyen alámerítettek Jézus üdvösségének vizében. Hadd adjak egy jó tanácsot. Sőt, nem is jó tanácsot, hanem inkább házi feladatot: Ma, otthon, keressétek, kérdezzétek meg keresztelésetek dátumát, és így tudni fogjátok majd megkeresztelkedéseteknek azt a gyönyörű napját. Tudni megkeresztelkedésünk napját azt jelenti, hogy egy boldog dátumot ismerünk. Ellenben ha nem ismernénk az a dátumot, azt veszélyeztetnénk, hogy elveszítjük annak emlékezetét, amit az Úr művelt bennünk, megfeledkeztünk a kapott ajándékról. Ebben az esetben csak egy régmúlt eseménynek tartjuk, amely ráadásul nem is a mi akaratunkból, hanem szüleink akaratából történt velünk, és amelynek semmi jelentősége sincs jelen életünk számára. Fel kell elevenítenünk keresztségünk emlékezetét. Azt a feladatunk, hogy minden nap életünk aktuális valóságaként éljük meg keresztségünket. Ha tudjuk követni Jézust és meg tudunk maradni az egyházban – korlátaink, törékenységünk, bűneink ellenére –, az éppen e szentségnek köszönhető, amely által új teremtménnyé lettünk és Krisztust öltöttük magunkra. A keresztség hatására ugyanis megszabadultunk az eredendő bűntől, és beoltódtunk Jézusnak az Atya Istennel való kapcsolatába. Új remény hordozói lettünk, mert a keresztség ezt az új reményt adja nekünk: az üdvösség útján járhatunk egész életünkön át. És ezt a reményt semmi és senki nem olthatja ki, mert a remény nem csal meg. Sose felejtsétek: az Úrban való remény soha nem csal meg! A keresztségnek köszönhetően meg tudunk bocsátani azoknak is és szeretni tudjuk azokat is, akik bántanak minket, vagy rosszat tesznek nekünk; fel tudjuk ismerni az utolsókban és a szegényekben az Úr arcát, aki meglátogat minket és a közelünkbe jön. A keresztség segít felismerni a rászorulók, a szenvedők, a felebarát arcán Jézus arcát. Mindez a keresztség erejével lehetséges!

3. Van még egy utolsó, fontos mozzanat. Felteszem a kérdést: megkeresztelheti-e magát az ember? Senki sem keresztelheti meg magát! Senki! A keresztséget kérhetjük, vágyódhatunk rá, de mindig szükségünk van valakire, aki kiszolgáltatja nekünk ezt a szentséget az Úr nevében. A keresztség ugyanis olyan ajándék, amelyet az egymással való törődés és a testvéri osztozás keretében kapunk. A történelem folyamán mindig valaki keresztel valakit, egyik a másikat… vég nélküli láncolatban. Ez a kegyelem láncolata. Én viszont nem keresztelhetem meg magamat, valaki mástól kell kérnem. A keresztelés a testvériség tette, az egyház gyermekévé tételének tette. A keresztelés szertartásában felismerhetjük az egyház legjellegzetesebb vonásait, amely anyaként újabb és újabb gyermekeket hoz a világra Krisztusban a Szentlélek termékenységében.

Kérjük hát szívből az Urat, hogy egyre jobban meg tudjuk tapasztalni mindennapjainkban azt a kegyelmet, amelyet a keresztséggel kaptunk. Amikor testvéreink találkoznak velünk, hadd találkozzanak Isten igazi gyermekeivel, Jézus Krisztus igazi fivéreivel és nővéreivel, az egyház igazi tagjaival. És ne feledkezzetek meg a mai házi feladatról: keressétek meg, kérdezzétek meg keresztségetek dátumát. Ahogyan tudom a születésnapomat, úgy tudnom kell keresztelésem dátumát is, mert ünnepnap az.

 

(Kristóffy Lilla Krisztina fordítása)

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2014.

©   Kristóffy Lilla Krisztina, 2014.