2014. 01. 05. Úrangyala imádság, a szentföldi út bejelentése

Úrangyala imádság

Ferenc pápa beszéde a velünk lévő Istenről
(és bejelenti szentföldi útját)

Szent Péter tér
2014. január 5. (vasárnap)
(Letölthető: pdf, epub, mobi formátumban.)

 

 

 

Kedves Testvérek, jó napot kívánok!

A mai vasárnap liturgiája János evangéliumának prológusában ismét szemünk elé idézi Jézus születésének legmélyebb értelmét. Ő Isten Szava, aki emberré lett, „sátrat”, lakósátrat vert az emberek között. Azt írja az evangélista: „Az Ige testté lett, közénk jött lakni” (Jn 1,14). Ezekben a szavakban, melyek nem szűnnek meg csodálatot ébreszteni bennünk, az egész kereszténység benne van! Isten halandó lett, törékeny, mint mi, osztozott emberi létállapotunkban, a bűnt kivéve, de magára vette a mi bűneinket, mintha a sajátjai lennének. Belépett történelmünkbe, teljes egészészében „velünk lévő Istenné” vált! Jézus születése tehát megmutatja, hogy Isten minden egyes férfival és nővel egyesülni akart, mindannyiunkkal, hogy részesítsen minket az ő életéből és öröméből.

Ekképpen Isten velünk lévő Isten, aki szeret minket, aki együtt jár velünk. Ez a karácsony üzenete: az Ige testté lett. Így a karácsony feltárja előttünk Isten emberiség iránti végtelen szeretetét. Nekünk, keresztényeknek ebből fakad a lelkesedésünk, a reménységünk: szegénységünkben is tudjuk, hogy Isten szeret, meglátogat és kísér bennünket, a világra és a történelemre pedig olyan helyként tekintünk, ahol együtt haladunk Istennel és egymással az új ég és új föld felé. Jézus születésével új ígéret, új világ született, de olyan világ ez, amelyet szüntelenül meg is lehet újítani. Isten mindig jelen van, hogy új embereket támasszon, hogy megtisztítsa a világot a bűntől, mely öreggé és romlottá teszi.

Az emberiség történelme és a mi személyes élettörténetünk bármennyire nehézségekkel és gyengeségekkel legyen is tele, a megtestesülésre irányuló hitünk azt üzeni nekünk, hogy Isten szolidáris az emberrel, szolidáris az ember történelmével. Istennek ez a közelsége az emberhez, minden egyes emberhez, mindannyiunkhoz, olyan ajándék, amely soha el nem múlik! Ő velünk van! Ő velünk lévő Isten! És ez a közelség soha el nem múlik! Ez tehát a karácsony örömüzenete: az az isteni fény, amely elárasztotta Szűz Mária és Szent József szívét, és vezette a pásztorok és bölcsek lépteit, ma is ragyogóan világít nekünk!

Isten Fia megtestesülésének misztériumában van egy olyan vonás is, amely az emberi szabadságot, mindnyájunk szabadságát érinti. Isten Igéje ugyanis miközöttünk ver sátrat, akik bűnösök vagyunk és irgalomra szorulunk. Mindnyájunknak igyekeznünk kellene befogadni a kegyelmet, amelyet felkínál nekünk. Ezzel szemben, folytatja Szent János evangéliuma: „övéi nem fogadták be” (1,11). Mi is sokszor visszautasítjuk, és inkább azt választjuk, hogy hibáinkba zárkózunk és bűneink miatt szorongunk. De Jézus nem hagy fel azzal, hogy felkínálja önmagát és üdvözítő kegyelmét! Jézus türelmes, Jézus tud várni, mindig vár ránk. Ez a reménység, az üdvösség üzenete, egy ősi és mégis mindig új üzenet. Mi pedig arra kaptunk meghívást, hogy örömmel tanúságot tegyünk erről az üzenetről, amely az élet, a világosság, a remény és a szeretet evangéliumának üzenete. Mert Jézus üzenete ez: élet, világosság, remény, szeretet.

Mária, Isten anyja és a mi gyengéd anyánk mindig támogasson minket, hogy hűségesek maradjunk keresztény hivatásunkhoz és megvalósíthassuk az igazságosság és béke utáni vágyainkat, melyeket magunkban hordozunk ennek az új évnek a kezdetén.

 

Az úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa bejelentette következő nemzetközi útját, majd üdvözölte a hívők néhány jelenlévő csoportját.

 

Kedves Testvérek! Ebben az örömteli hangulatban, mely a karácsonyi időszak sajátja, szeretném bejelenteni, hogy május 24. és 26. között, ha Isten is úgy akarja, zarándoklatra megyek a Szentföldre. A látogatás fő célja, hogy megemlékezzem arról a történelmi találkozóról, amelyre éppen január 5-én – ma is január 5 van – ötven évvel ezelőtt került sor VI. Pál pápa és Athénagorasz pátriárka között. Látogatásomnak három állomása lesz: Amman, Betlehem és Jeruzsálem. Három nap. A szent sírnál ökumenikus találkozót tartunk Jeruzsálem minden keresztény egyházának képviselőivel, együtt I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkával. Már most kérem imáitokat ezért a zarándoklatért, amely imádságos zarándoklat lesz.

Az elmúlt hetekben számos karácsonyi és újévi jókívánságot kaptam a világ minden részéről. Bármennyire is szeretném, lehetetlen mindegyikre válaszolnom. Ezért szívből szeretném megköszönni a gyerekeknek szép rajzaikat. Valóban nagyon szépek! A gyerekek nagyon szép rajzokat készítenek! Szépeket, pompásakat, aranyosakat! Elsőként tehát a gyerekeknek mondok köszönetet. Köszönetet mondok továbbá a fiataloknak, az időseknek, a családoknak, a plébániai és szerzetesi közösségeknek, a társulatoknak, a mozgalmaknak és a legkülönfélébb csoportoknak, akik ki akarták fejezni irántam érzett szeretetüket és közelségüket. Mindenkit arra kérek, hogy továbbra is imádkozzon értem, mert szükségem van rá, és imádkozzatok egyházi szolgálatomért is.

Most pedig szeretettel köszöntelek titeket, kedves zarándokok, akik itt jelen vagytok, különösképpen a Katolikus Tanítók Olaszországi Egyesületét: bátorítalak benneteket nevelői munkátokban, amely roppant fontos! Köszöntöm a trentói Arcóból és Belloná­ból érkezett híveket, az Induno Olona-i fiatalokat, valamint a cremai és mantovai csoportokat, akik fogyatékkal élők körében tevékenykednek. Köszöntöm a brazil tengerészek népes csoportját is.

Mindnyájatoknak szép vasárnapot és finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

 

 

(Kristóffy Lilla Krisztina fordítása)

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2014.

©   Kristóffy Lilla Krisztina, 2014.

Címkék: