2013. 12. 26. Beszéd az úrangyala elimádkozásakor

Úrangyala imádság Szent István vértanú ünnepén

Ferenc pápa beszéde

Szent Péter tér
2013. december 26. (csütörtök)
(Letölthető: pdf, epub, mobi formátumban.)

 

 

 

Kedves Testvérek, jó napot kívánok!

Nem féltek az esőtől, derék emberek vagytok!

A liturgia meghosszabbítja karácsony főünnepét nyolc napon át: az öröm időszaka ez Isten egész népe számára! Karácsony nyolcadának ezen a második napján, karácsony örömébe illeszkedik Szent Istvánnak, az egyház első vértanújának ünnepe. Az Apostolok cselekedeteinek könyve úgy mutatja be Szent Istvánt, mint „akit a hit és a Szentlélek töltött el” (6,5). Őt másik hat személlyel együtt arra választották ki, hogy szolgálja az első jeruzsálemi közösség özvegyasszonyait és szegényeit. Ez a szentírási könyv elbeszéli vértanúságának történetét: egy heves beszéd után, mely haragra gerjesztette a főtanács tagjait, a városon kívülre vonszolták, és ott megkövezték. István úgy halt meg, mint Jézus: gyilkosai bűnének megbocsátásáért esedezett (7,55–60).

Úgy tűnhet, hogy a karácsony örömteli hangulatába ez a megemlékezés nem illik bele. A karácsony ugyanis az élet ünnepe, a derű és a béke érzésével tölt el minket. Miért kell megtörni a varázst egy ilyen kegyetlen erőszakos cselekedetre való emlékezéssel? A hit szemszögéből nézve azonban Szent István ünnepe tökéletes összhangban van a karácsony mély jelentésével. A vértanúságban ugyanis az erőszakot legyőzi a szeretet, a halált legyőzi az élet. Az egyház a vértanúk áldozatában „égi születésüket” látja. Tehát ma István „karácsonyát”, István „születését” ünnepeljük, amely igazából Krisztus születéséből fakad. Jézus, az őt szeretők halálát új élet hajnalává alakítja át!

István vértanúságában megismétlődik ugyanaz a jó és rossz, gyűlölet és megbocsátás, szelídség és erőszak közötti szembenállás, amely Krisztus keresztjében érte el csúcspontját. Az első vértanú emlékezete tehát azonnal eloszlatja a karácsonyról alkotott hamis képet: azt a mesés és édeskés képet, amely az evangéliumban nem létezik! A liturgia visszavezet bennünket a megtestesülés igazi értelméhez: összekapcsolja Betlehemet a Kálváriával, és emlékeztet minket, hogy az isteni megváltás magába foglalja a bűn elleni küzdelmet, a kereszt szűk kapuján halad át. Ez Jézus útja, amelyet világosan kijelölt tanítványai számára, ahogy ezt a mai evangélium tanúsítja: „Mindenki gyűlöl majd titeket nevemért, de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 10,22).

Ezért ma különösen is imádkozzunk azokért a keresztényekért, akik hátrányos megkülönböztetést szenvednek Krisztusról és az evangéliumról tett tanúságtételük miatt. Álljunk közel ezekhez a testvéreinkhez, akiket Szent Istvánhoz hasonlóan igazságtalanul vádolnak, és akik különféle erőszakos cselekedetek áldozataivá válnak. Biztos vagyok abban, hogy ma – sajnos – többen vannak, mint az egyház első időszakaiban. Nagyon sokan vannak! Ez különösen ott fordul elő, ahol a vallásszabadságot még nem biztosítják, vagy ahol még nem teljesen valósították meg. Viszont olyan országokban és környezetben is előfordul, ahol papíron ugyan védelmezik a szabadságot és az emberi jogokat, a valóságban azonban a hívők, és különösképpen a keresztények, korlátozásokkal és hátrányos megkülönböztetésekkel találkoznak. Szeretnélek kérni titeket, hogy egy kis csöndet tartva imádkozzuk ezekért a testvéreinkért. […] És ajánljuk őket a Szűzanya oltalmába. [Üdvöz légy, Mária…] A keresztény ember számára ez nem okoz meglepetést, mert Jézus előre meghirdette, mint jó alkalmat a tanúságtételre. Állami szinten azonban az igazságtalanságot szóvá kell tenni és meg kell szüntetni.

Mária, a vértanúk királynője, segítsen bennünket, hogy a hitnek és a szeretetnek azzal a lángolásával éljük meg a karácsonyt, amely Szent Istvánban és az egyház minden vértanújában tündöklik.

 

Az úrangyala elimádkozása után a szentatya üdvözölte a jelenlévő csoportokat:

Köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat és az egyes híveket, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos részéből érkeztek. Ezekben a napokban, amikor megállnak a jászol előtt, hogy csodálják Máriát és Józsefet a gyermek mellett, mindnyájukban éledjen fel a kölcsönös szeretet nagylelkű elkötelezettsége, hogy a családokban és a különböző közösségekben az egyetértésnek és a testvériségnek azt a légkörét éljék meg, amely oly nagyon hasznára van a közjónak.

Áldott karácsonyi ünnepeket és jó ebédet kívánok! A viszontlátásra!

 

(Kristóffy Lilla Krisztina fordítása)

 

                                              

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Kristóffy Lilla Krisztina, 2013.