2013. 12. 18. Általános kihallgatás (beszéd Jézus születéséről)

Általános kihallgatás

Ferenc pápa beszéde
Jézus születéséről

Szent Péter tér
2013. december 18. (szerda)
(Letölthető: pdf, epub, mobi)

 

 

 

Kedves Testvérek, jó napot kívánok!

A mai találkozónk az advent spirituális légkörében zajlik, melyet még intenzívebbé tesz a szent karácsony kilencede, amelyet ezekben a napokban élünk, és amely elvezet minket a karácsonyi ünnepekhez.

1. Ezért ma Jézus születéséről szeretnék elmélkedni veletek, amely a bizalom és a remény ünnepe, mely legyőzi a bizonytalanságot és a borúlátást. Reményünknek pedig ez az oka: Isten velünk van, és Isten ma is bízik még bennünk! Jól gondoljátok meg ezt: Isten velünk van, és Isten ma is bízik még bennünk! Milyen jóságos az Atya, a mi Istenünk! Az emberek közé jön lakni, a földet választja lakóhelyéül, hogy együtt legyen az emberrel, hogy ő is ott legyen, ahol az ember tölti napjait, örömben és fájdalomban. Következésképpen a föld nem pusztán „siralomvölgy”, hanem olyan hely, ahol maga Isten verte fel a sátrát, az a hely, ahol Isten találkozik az emberrel, ahol Isten szolidaritást vállal az emberrel.

2. Isten osztozni akart emberi létállapotunkban, egészen odáig, hogy egy lett velünk Jézus személyében, aki valóságos ember és valóságos Isten. De van ennél valami még meglepőbb. Isten megjelenése az emberek között nem egy ideális, idillikus világban ment végbe, hanem ebben a valóságos világban, amelyet rengeteg jó és rossz dolog, megosztottságok, gonoszság, szegénység, erőszakosság és háborúk jellemeznek. Isten azt választotta, hogy a mi történelmünkbe jön lakni, vállalva korlátainak és drámáinak egész súlyát.

Ezáltal felülmúlhatatlanul bebizonyította irgalmas és szeretetteljes odahajlását minden emberi teremtményhez. Ő a velünk lévő Isten; Jézus a velünk lévő Isten! Hiszitek ezt? Valljuk meg közösen: Jézus a velünk lévő Isten! Jézus a velünk lévő Isten öröktől fogva, és örökre velünk van a történelem szenvedéseiben és fájdalmaiban. Jézus születése annak kinyilvánulása, hogy Isten egyszer s mindenkorra az ember „pártjára állt”, hogy üdvözítsen minket, felemeljen nyomorúságaink, nehézségeink, bűneink porából.

Ebből érthetjük meg a betlehemi Gyermek nagy „ajándékát”: lelki energiát hoz nekünk, amely segít, hogy ne süppedjünk bele küszködésünkbe, kétségbeesésünkbe, szomorúságunkba, mert olyan energia ez, amely felmelegíti és átalakítja a szívünket. Jézus születése ugyanis azt az örömhírt hozza számunkra, hogy Isten végtelenül szeret mindnyájunkat, személy szerint, és ezt a szeretetet nemcsak megismerteti velünk, hanem nekünk ajándékozza, közli is velünk.

3. Amikor örömmel szemléljük Isten értünk született Fiának misztériumát, érdemes két dolgot meggondolnunk.

Az első: ha karácsonykor Isten nem olyannak nyilatkoztatja ki magát, mint aki a magasságokban van és uralkodik a mindenség felett, hanem olyannak, aki leszáll a földre, kicsinyként és szegényként, akkor ez azt jelenti: ahhoz, hogy hasonlók legyünk hozzá, nem helyezhetjük magunkat mások fölé, hanem le kell alacsonyodnunk, kicsinnyé kell lennünk a kicsinyekkel és szegénnyé a szegényekkel, hogy szolgáljuk őket. Csúnya dolog, amikor egy keresztény nem akar lealacsonyodni, nem akar szolgálni. Ronda az a keresztény, aki mindenütt páváskodik: az nem is keresztény, hanem pogány! A keresztény szolgál, lehajol. Úgy éljünk, hogy ezek a testvéreink és nővéreink soha ne érezzék magukat egyedül!

A második: ha Isten Jézus által részesévé vált az emberi történelemnek, egészen odáig, hogy egy lett közülünk, ez azt jelenti, hogy bármit tettünk is egy testvérünknek vagy nővérünknek, azt neki tettük. Erre maga Jézus emlékeztetett bennünket: aki táplált, befogadott, meglátogatott, szeretett csak egyet is a legkisebbek, a legszegényebbek közül, azt Isten Fiának tette.

Bízzuk magunkat Máriára, Jézus és a mi anyánk anyai közbenjárására, hogy segítsen bennünket karácsony ünnepén, mely már közel van, hogy felismerjük felebarátaink arcán, különösen a leggyengébbekén és a leginkább kirekesztettebbekén Isten emberré lett Fiának képmását. Köszönöm!

 

(Kristóffy Lilla Krisztina fordítása)

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Kristóffy Lilla Krisztina, 2013.

 

Címkék: