2013. 11. 20. Általános kihallgatás (katekézis: a bűnbocsánat és a kulcsok hatalma)

Általános kihallgatás

Ferenc pápa katekézise:
A bűnbocsánat és a kulcsok hatalma

Szent Péter tér
2013. november 20. (szerda)
(Le is tölthető: pdf, epub, mobi.)

 

 

 

Kedves Testvérek, jó napot kívánok!

Az elmúlt szerdán a bűnök bocsánatáról beszéltem, főként a keresztséggel kapcsolatban. Ma folytassuk a bűnök bocsánatának témáját, de a „kulcsok hatalmával” összefüggésben, amely annak a küldetésnek bibliai szimbóluma, amelyet Jézus bízott apostolaira.

1. Mindenekelőtt azt kell észben tartanunk, hogy a bűnök bocsánatának főszereplője a Szentlélek. Amikor a feltámadt Jézus először jelent meg apostolainak az utolsó vacsora termében, rájuk lehelt, és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket; akiknek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyernek, akikét megtartjátok, meg vannak tartva” (Jn 20,22–23). Jézus a maga feltámadt testében már az új ember, aki halálának és feltámadásának gyümölcsét, a húsvéti ajándékokat kínálja fel.

Ezek az ajándékok a béke, az öröm, a bűnök bocsánata, a küldetés. De mindenekelőtt a Szentlélek, aki mindezeknek a forrása. Jézus lehelete szavai kíséretében, melyekkel közli a Szentlelket, az élet átadását, a megbocsátással újjáteremtett életet jelzik.

De mielőtt rájuk lehelt és nekik ajándékozta a Szentlelket, megmutatta sebeit kezén és oldalán: ezek a sebek mutatják üdvösségünk árát. A Szentlélek Jézus sebein „áthaladva” hozza nekünk Isten megbocsátását. E sebeket Jézus meg akarta őrizni, ebben a pillanatban is bemutatja az Atyának a sebeit, amelyekkel megváltott minket. E sebek erejével nyernek bocsánatot bűneink: Jézus így adta életét a békénkért, örömünkért, a lelkünkbe hatoló kegyelemért, bűneink bocsánatáért. Nagyon szép így tekinteni Jézusra!

2. Térjünk át a második összetevőre: Jézus átadta az apostoloknak a bűnbocsánat hatalmát. Kissé nehéz megérteni, hogyan bocsáthatja meg ember a bűnöket, de Jézus átadta ezt a hatalmat. Az egyház a kulcsok hatalmának letéteményese, amellyel megnyithatja vagy elzárhatja a megbocsátás útját.

Isten mindenkinek a maga szuverén irgalmasságában bocsát meg, de ő maga akarta, hogy akik Jézus Krisztushoz és az egyházhoz tartoznak, a bocsánatot a közösség szolgái által kapják meg. Isten irgalmassága az apostoli szolgálat által ér el engem, bocsátja meg bűneimet és ajándékoz meg az örömmel. Így Jézus azt akarja, hogy a kiengesztelődést közösségileg is, egyházi jelleggel is átéljük. És ez nagyon szép. Az egyház szent, ugyanakkor rászorul a bűnbánatra, és végigkíséri megtérésünk útját egész életünkben. Az egyház a kulcsok hatalmának nem ura, hanem az irgalmasság misztériumának szolgáló leánya, és örül, valahányszor ezt az isteni ajándékot felkínálhatja.

Sokan talán nem értik a megbocsátás egyházi dimenzióját, mert gyakran az egyénieskedés, a szubjektivizmus uralkodik, és ebben nekünk, keresztényeknek is részünk van. Kétségtelen, Isten minden bűnbánó bűnösnek megbocsát személyesen, de a keresztény ember Krisztushoz van kötve, Krisztus pedig egy az egyházzal. Nekünk keresztényeknek van egy többlet ajándékunk, és van egy többlet kötelezettségünk is: alázatosan el kell fogadnunk az egyházi szolgálatot. Ezt értékelnünk kell; ajándék ez, gondoskodás, segítség és biztonság is, hogy Isten megbocsátott nekem.

Odamegyek pap testvéremhez, és azt mondom neki: „Atyám, ezt meg ezt tettem…” Ő azt válaszolja: „De én feloldozlak, Isten megbocsát neked.” Ebben a pillanatban biztos lehetek afelől, hogy Isten megbocsátott nekem! És milyen jó bizonyosnak lenni abban, hogy Isten mindig megbocsát és nem fárad bele a megbocsátásba. Lehet szégyenkezni az elkövetett bűnök miatt, de anyáink és nagyanyáink azt tanították nekünk, hogy jobb egyszer elpirulni, mint ezerszer elsárgulni. Az ember elpirul szégyenében, de bocsánatot nyernek bűnei, és megy tovább.

3. Végül egy utolsó pont: a pap eszköz a bűnök megbocsátására. Isten megbocsátása, amelyet az egyházban kapunk, a pap, a testvérünk közvetítésével adatik. Ő is ember, aki éppúgy rászorul az irgalmasságra, mint mi, az irgalmasság eszközévé válik, amikor megajándékoz az Atyaisten határtalan szeretetével. A papok is gyónnak, a püspökök is: valamennyien bűnös emberek vagyunk. A pápa is kéthetenként gyónik, mert a pápa is bűnös ember. A gyóntató érti, amit mondok, tanácsokat ad, megbocsát, mert valamennyien rászorulunk erre a megbocsátásra.

Hallani olyanokat, akik azt vallják, hogy ők közvetlenül, Istennek gyónják meg a bűneiket… Ahogyan előbb mondtam, Isten mindig hall téged, de a kiengesztelődés szentségében egy testvért küld, hogy vigye el neked a megbocsátást, a megbocsátás bizonyosságát az egyház nevében.

A szolgálat, melyet a pap Isten nevében mint szolga végez a bűnök megbocsátására, nagyon kényes, és megköveteli, hogy a szíve békében legyen, hogy a pap szívében békesség legyen; hogy ne szidja a híveket, hanem legyen szelíd, jóakaró és irgalmas szívű; hogy tudjon reményt oltani a szívekbe, s mindenekelőtt legyen tudatában, hogy testvére, aki a kiengesztelődés szentségéhez járul, a megbocsátást keresi, mégpedig úgy, ahogyan oly sokan közeledtek Jézushoz, hogy meggyógyítsa őket. Az a pap, akiben nincs ez a lelkület, jobban teszi, ha nem gyóntat, amíg meg nem javul. A híveknek megvan a joga, minden hívőnek megvan a joga, hogy a papokban Isten megbocsátásának szolgáira találjanak.

Kedves Testvérek! Mint az egyház tagjai, tudatában vagyunk-e ezen ajándék szépségének, amelyet maga Isten kínál nekünk? Érezzük-e ennek a gondoskodásnak, ennek az anyai törődésnek az örömét, amelyet az egyház tanúsít irántunk? Tudjuk-e egyszerűen és következetesen értékelni? Ne feledjük, hogy Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba, a pap szolgálatával újra átölel és megújít, segít felkelni és folytatni utunkat. Mert a mi életünk ez: állandó felkelés elesettségünkből, és utunk folytatása.

 

 

(Diós István fordítása)

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.