2013. 10. 16. Általános kihallgatás (katekézis: az egyház apostoli)

Általános kihallgatás

Ferenc pápa katekézise:
Az egyház apostoli

Szent Péter tér
2013. október 16. (szerda)

(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

 

 

Kedves Testvérek, jó napot kívánok!

Amikor a hiszekegyet imádkozzuk, azt mondjuk: „Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat.” Nem tudom, elgondolkodtatok-e már azon, hogy mit jelent ez a kifejezés: „az egyház apostoli”? Néha talán akkor tettétek meg ezt, amikor Rómába zarándokolva Péter és Pál apostol jelentőségére gondoltatok, akik itt adták az életüket azért, hogy másoknak elvigyék az evangéliumot és tanúságot tegyenek róla.

De többről van szó. Vallani, hogy az egyház apostoli, annak a lényegi kapcsolatnak a hangsúlyozását jelenti, amely az apostolokhoz köti, annak a tizenkét férfinak kis csoportjához, akiket Jézus egy napon magához hívott, név szerint meghívta őket, hogy vele legyenek, és elküldje őket prédikálni (vö. Mk 3,13–19). Az apostol ugyanis görög szó, és azt jelenti, hogy megbízott, küldött. Az apostol olyan személy, akire rábíztak valamit, és elküldték valaminek a végrehajtására; az apostolokat Jézus arra választotta ki, hívta meg és küldte el, hogy folytassák az ő művét, azaz hogy imádkozzanak – ez az apostol első teendője – és hirdessék az evangéliumot. És ez fontos, mert amikor az apostolokra gondolunk, azt képzelhetnénk, hogy csak azért mentek, hogy hirdessék az evangéliumot, és sok mindent megtegyenek. De az egyház első időszakában felmerült a probléma, hogy az apostoloknak annyi teendője volna, s ezért diakónusokat állítottak, hogy az apostoloknak több ideje maradjon az imádságra és Isten szavának hirdetésére.

Amikor az apostolok utódaira, a püspökökre gondolunk, beleértve a pápát is, hiszen ő is püspök, fel kell tennünk a kérdést, vajon ezek az apostolutódok elsősorban imádkoznak-e, és utána hirdetik-e az evangéliumot: ezt jelenti apostolnak lenni, és az egyház ezért apostoli. Valamennyiünknek, ha a mondott értelemben apostolok szeretnénk lenni, fel kell tennünk a kérdést: imádkozom-e a világ üdvösségéért? Hirdetem-e az evangéliumot? Ez az apostoli egyház! Ez az a lényegi kapcsolat, amely az apostolokhoz fűz minket.

Ebből kiindulva szeretném röviden hangsúlyozni az egyház apostoli természetének három jelentését.

1. Az egyház azért apostoli, mert az apostolok igehirdetésére és imádságára alapul, arra a tekintélyre, amelyet maga Krisztus adott nekik. Szent Pál írja az efezusi keresztényeknek: „a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai vagytok, apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus (2,19–20); azaz a keresztényeket élő kövekhez hasonlítja, akik az egyház épületét alkotják, ez az épület mint oszlopokra az apostolokra van alapozva, és a szegletkő, mely az egészet egybetartja, maga Jézus. Jézus nélkül az egyház nem létezhet. Jézus az egyház alapja!

Az apostolok együtt éltek Jézussal, hallották szavait, megosztották vele a mindennapi életet, s mindenekelőtt tanúi voltak halálának és feltámadásának. A mi hitünk, a Krisztus által akart egyház nem egy eszmére, nem egy filozófiára, hanem magára Krisztusra épül.

Az egyház olyan, mint egy növény, amely századokon át növekedett, kifejlődött, gyümölcsöket hozott, de a gyökerei őbenne vannak, és az alapvető Krisztus-tapasztalat, melyre a Jézus által kiválasztott és elküldött apostolok tettek szert, eljutott hozzánk is. Abból a kicsike növényből a mi napjainkig: az egyház így van jelen az egész világon.

2. De tegyük fel a kérdést: hogyan kerülhetünk kapcsolatba ezzel a tanúságtétellel, hogyan érkezhet el hozzánk az, amit az apostolok Jézussal éltek át, az, amit tőle hallottak? Íme, ez az apostoliság kifejezés második jelentése. A Katolikus Egyház katekizmusa tanítja, hogy az egyház apostoli, mert „a benne lakó Szentlélek segítségével őrzi és továbbadja a tanítást, a jó letéteményt és a józan szavakat, melyeket az apostoloktól hallott” (857). Az egyház a századok folyamán őrzi ezt a drága kincset, ami a Szentírás, a tanítás, a szentségek, a pásztorok szolgálata, úgy, hogy hűségesek tudunk lenni Krisztushoz és a részesedhetünk az ő életében. Olyan, mint egy folyó, amely felfakadt a történelemben, tovafolyik, megöntöz, de a tovafolyó víz mindig a forrásból fakad, és a forrás maga Krisztus: ő a feltámadott, ő az élő, és az ő szavai nem múlnak el, mert ő maga nem múlik el, ő él, és ma is köztünk van, ért bennünket, mi beszélünk vele, ő pedig hallgat bennünket, jelen van a szívünkben. Jézus velünk van ma! Ez az egyház szépsége: Jézus Krisztus jelenléte köztünk.

Gondoltunk-e már arra, hogy milyen fontos ez az ajándék, amit Jézustól kaptunk, az egyház ajándéka, amelyben találkozhatunk vele? Gondoltunk-e már arra, hogy az egyház épp a maga történelmi megvalósulásában – minden nehézség, probléma, gyöngeség és bűnünk ellenére – adja át nekünk Krisztus hiteles üzenetét; arra, hogy megadja nekünk a biztonságot, hogy az, amiben hiszünk, valóban az, amit Krisztus közölt velünk?

3. Az utolsó gondolat: az egyház azért apostoli, mert azt a küldetést kapta, hogy vigye el az evangéliumot az egész világnak. A történelem útján folytatja azt a küldetést, amelyet Jézus bízott az apostolokra: „Menjetek tehát, és tegyétek tanítvánnyá mind a népeket, megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, tanítván őket megtartani mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap, egészen a világ végezetéig” (Mt 28,19–20).

Ez az, amit Jézus teendőként ránk bízott! Nagyon hangsúlyozom a missziónak ezt a szempontját, mert Krisztus mindenkit arra hív, hogy „menjen” találkozni a többiekkel, arra hív minket, és azt kéri tőlünk, hogy mozduljunk meg, és vigyük az evangélium örömét!

Újra csak tegyük fel a kérdést magunknak: misszionáriusok vagyunk-e a szavunkkal, de mindenekelőtt keresztény életünkkel, tanúságtételünkkel? Vagy a szívünkbe zárkózott, a templomainkba zárkózott sekrestyekeresztények vagyunk-e? Netán névleges keresztények, akik pogányként élnek?

Fel kell tenni magunknak ezeket a kérdéseket, de ez nem akar szemrehányás lenni. Én magam is mondom magamnak: Hogyan vagyok keresztény? Valóban tanúskodom-e?

Az egyház gyökerei Krisztus hiteles tanúi, az apostolok tanításába nyúlnak vissza, de az egyház a jövőbe néz, mert szilárd meggyőződése, hogy küldött – Jézus küldte –, hogy missziós legyen, azaz hordozza az imádsággal, az igehirdetéssel és a tanúságtétellel Jézus nevét. Egy olyan egyház, mely bezárkózik önmagába és a múltba, egy olyan egyház, amely csak az aprólékos viselkedési és magatartási szabályokra figyel, elárulja a maga identitását; egy bezárkózott egyház elárulja az identitását!

Fedezzük fel tehát ma annak teljes szépségét és felelősségét, hogy apostoli egyház vagyunk! És ne feledjétek: apostoli egyház vagyunk, mert imádkozunk – és ez az első feladat –, s mert életünkkel és szavainkkal hirdetjük az evangéliumot.

 

 

(Diós István fordítása)

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.

 

 

Címkék: