2013. 10. 09. Általános kihallgatás (katekézis: az egyház katolikus)

Általános kihallgatás

Ferenc pápa katekézise:
Az egyház katolikus

Szent Péter tér
2013. október 9. (szerda)
(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

Kedves Testvéreim, jó napot kívánok! Bátrak vagytok, hogy ebben a kellemetlen időben is itt vagytok! Minden elismerésem a tiétek!

„Hiszem az egy, szent, katolikus anyaszentegyházat.” Gondolkozzunk el az egyháznak ezen a tulajdonságán, hogy katolikus, mert mondhatjuk, hogy a katolicitás évében vagyunk. Mit is jelent az, hogy katolikus? A szó a görög kath-holon szóból ered, amely azt jelenti: „egész szerinti”, teljes egész, teljesség.

Milyen értelemben érvényes a teljesség az egyházra? Milyen értelemben mondjuk katolikusnak az egyházat? Három alapvető értelemben.

1. Első értelemben az egyház katolikus, mert az egyház az a tér, az az otthon, amelyben a hit teljességét hirdetik, amelyben a Krisztus által elhozott üdvösséget mindenkinek felkínálják. Az egyház létrehozza a találkozást Isten irgalmasságával, amely átalakít minket, mert az egyházban jelen van Jézus Krisztus, aki megajándékozza az egyházat az igaz hitvallással, a szentségi élet teljességével, a felszentelt szolgálat tekintélyével. Az egyházban valamennyien megtaláljuk mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy keresztény módon tudjunk hinni és élni, hogy bárhol és bármikor szentek lehessünk.

Hogy példát mondjunk, olyan, mint egy család élete: a családban valamennyien megkaptuk mindazt, ami a növekedésünkhöz, érlelődésünkhöz, életünkhöz szükséges. Nem tudunk egyedül növekedni, utunkat nem tudjuk egyedül, elszigetelten járni, hanem közösségben, családban élünk, növekedünk. Így van az egyházban is! Az egyházban hallhatjuk Isten igéjét azzal a bizonyossággal, hogy azt az üzenetet halljuk, amelyet Úr ajándékoz nekünk; az egyházban találkozhatunk az Úrral a szentségekben, amelyek nyitott ablakok, melyeken át Isten világossága árad felénk, patakok, melyekben megérinthetjük Isten életét; az egyházban tanulunk közösségben, abban a szeretetben élni, amely Istenből árad felénk.

Ma feltehetjük magunknak a kérdést: Hogyan élek én az egyházban? Úgy megyek-e a templomba, mintha stadionba mennék futballmérkőzésre? Vagy mintha moziba mennék? Nem, a templomba menés valami más. Hogyan járok templomba? Hogyan fogadom az ajándékokat, amelyeket az egyház kínál fel nekem, hogy keresztényként növekedjem és érlelődjem? Részt veszek-e a közösség életében, vagy járok templomba ugyan, de bezárkózom a saját problémáimba, és elszigetelődöm másoktól?

Ebben az első értelemben katolikus az egyház, mert mindenki otthona. Mindenki az egyház gyermeke, és valamennyien otthon vagyunk ebben a házban.

2. További jelentése a szónak: az egyház katolikus, mert egyetemes, az egész világon jelen van, és hirdeti az evangéliumot minden férfinak és minden nőnek. Az egyház nem elitalakulat, nem csak néhányaknak szól. Az egyház nem zárt társulat, küldetése mindenkihez szól, az emberiség egészéhez szól.

Az egyetlen egyház van jelen legkisebb részében is. Mindenki elmondhatja: a plébániámon jelen van a katolikus egyház, mert ez a kis plébánia is része az egyetemes egyháznak, birtokolja Krisztus ajándékainak teljességét: a hitet, a szentségeket, a szolgálatot, közösségben van a püspökkel és a pápával, és minden különbségtétel nélkül nyitott mindenki felé.

Az egyház nemcsak a templomtornyok árnyékában van jelen, hanem nemzetek és népek sokaságát öleli magába, akik ugyanazt a hitet vallják, ugyanazzal az Eucharisztiával táplálkoznak, ugyanolyan felszentelt szolgák szolgálják őket. Érezhető az összes kis és nagy katolikus közösséggel való közösség. Milyen szép ez! Továbbá érezhető, hogy valamennyien, kis és nagy közösségek, küldetésben vagyunk, valamennyiünknek ki kell tárnunk az ajtónkat és ki kell menünk az evangélium érdekében.

Tegyük fel a kérdést: Mit teszek én azért, hogy közöljem másokkal az Úrral való találkozás örömét, az egyházhoz tartozás örömét? Hirdetni a hitet és tanúskodni mellette nem kevesek dolga, hanem az enyém, a tiéd, mindegyikünké!

3. A harmadik jelentés: az egyház katolikus, mert „a harmónia háza”, amelyben az egyediség és a különbözőség gazdagsággá olvad össze. Gondoljunk hasonlatul a szimfóniára, amely különböző hangszerek harmonikus összhangját jelenti. Minden hangszer őrzi a maga egyedi jellegzetességét és hangzását, ugyanakkor egyetlen harmóniában szólalnak meg. A zenekar élén áll a karmester és a szimfóniában az összes hangszer harmóniában szólal meg, mindegyik a maga sajátos hangján, és ezek a sajátosságok nagyon is fontosak!

Szép képe ez annak, hogy az egyház is olyan, mint egy változatossággal teli nagy zenekar. Nem vagyunk egyformák, és nem is kell egyformáknak lennünk. Különbözünk egymástól, mindegyikünknek megvan a maga egyénisége. És ettől szép az egyház: mindenki hozza a magáét, amivel Isten megajándékozta, hogy gazdagítsa a többieket. Az egyházat alkotó személyek különböznek egymástól, de ebből nem összeütközések, szembenállások támadnak, hanem a különbözőségek a Szentlélek vezetésével harmóniába olvadnak össze. Ő az igazi karmester, ő maga a harmónia.

Tegyük fel a kérdést: a magunk közösségében megvalósítjuk-e a harmóniát, vagy veszekszünk? Plébániai közösségemben, a mozgalomban, amelyben része vagyok az egyháznak, vannak-e fecsegések? Ha vannak, akkor nem harmónia van, hanem harc. És ez nem az egyház. Az egyház mindenki harmóniája: nem szabad egymás ellen fecsegnünk, nem szabad veszekednünk!

Elfogadjuk-e a másikat, elfogadjuk-e, hogy van jogos különbözőség, hogy a másik más, mint én, hogy másként gondolkodik – ugyanabban a hitben lehet különbözőképpen gondolkodni –, vagy uniformizálni akarunk mindent? De az egyformaság megöli az életet. Az egyház élete változatosság, és amikor egyformaságot akarunk mindenkire ráerőltetni, megöljük a Szentlélek ajándékait.

Kérjük a Szentlelket, aki az egyház egységének szerzője a változatosságban, a harmónia szerzője, hogy tegyen minket egyre katolikusabbá ebben az egyházban, amely katolikus és egyetemes.

Köszönöm!

 

 

(Diós István fordítása)

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.