2013. 09. 04. Általános kihallgatás – Visszatekintés a Rio de Janeiró-i ifjúsági világtalálkozóra

Általános kihallgatás

Visszatekintés Rio de Janeiró-i ifjúsági világtalálkozóra

Szent Péter tér
2013. szeptember 4.
(Letölthető pdf, epub és mobi formátumban.)

 

 

 

Kedves Testvéreim, jó napot kívánok!

Az augusztusi szünet újrakezdjük a katekéziseket, ma mégis a brazíliai utamról szeretnék beszélni nektek, amelyre az ifjúsági világtalálkozó alkalmából került sor. Több mint egy hónap eltelt már azóta, de fontosnak tartom, hogy visszatérjek arra az eseményre, és az időbeli távolság lehetővé teszi, hogy jobban fel tudjuk mérni jelentőségét.

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az Úrnak, mert ő volt az, aki gondviselésével mindent irányított. Számomra, aki Amerikából származom, ez szép ajándék volt. Ezért hálás vagyok az aparecidai Szűz Máriának is, aki végigkísért az egész úton: elzarándokoltam Brazília nagy nemzeti kegyhelyére, és a Szűzanya kegyképe mindig ott volt a világtalálkozó emelvényén. Nagyon örültem ennek, mert az aparecidai Szűz Mária nagyon fontos az egyház története számára Brazíliában, de egész Latin-Amerikában is. Aparecidában közgyűlést tartottunk mi, latin-amerikai és karibi püspökök Benedek pápával: a lelkipásztorkodás megtervezésének ez nagyon jelentős állomása volt a világnak azon a részén, ahol a katolikus egyház nagyobb része él.

Ugyan már köszönetet mondtam, most ismét szeretnék köszönetet mondani minden polgári és egyházi hatóságnak, az önkénteseknek, a biztonsági szerveknek, az egyházközségeknek Rio de Janeiróban és Brazília többi városában, ahol a zarándokokat igaz testvéri szeretettel fogadták. A brazil családok és egyházközségek vendégszeretete volt ugyanis ennek az ifjúsági világtalálkozónak az egyik legszebb jellemzője. Nagyon jó emberek ezek a brazilok! Nagyon jó emberek! Tényleg nagy szívük van! Egy zarándoklatnak mindig megvannak a maga kellemetlenségei, de a vendégszeretet segít felülkerekedni ezeken, sőt egymás megismerésének és barátságok szövődésének alkalmaivá alakítja ezeket. Kapcsolatok keletkeznek, amelyek aztán megmaradnak, főként az imában. Ekképpen is növekszik az egyház az egész világon, mint Jézus Krisztusban való igaz barátságok hálója, olyan háló, amely miközben megfog, fel is szabadít téged. Tehát a vendégszeretet, a nagylelkű befogadás az első szó, amely a brazíliai utazás tapasztalatából előkerül. Vendégszeretet!

Egy másik összefoglaló szó lehet az ünnep. Az ifjúsági világtalálkozó mindig ünnep, mert amikor egy város megtelik fiúkkal és lányokkal, akik a világ minden tájáról származó zászlóikkal vonulnak az utcákon, üdvözlik egymást, megölelik egymást, ez igazi ünnep. Jel mindenki számára, nem csak hívőknek. A legnagyobb ünnep azonban a hit megünneplése, amikor együtt dicsérjük az Urat, éneklünk, hallgatjuk Isten szavát, és elcsendesedve szentségimádást végzünk: ez jelenti az ifjúsági világtalálkozó csúcspontját, ez az igazi célja ennek a nagy zarándoklatnak, és ezt különösképpen a szombat esti nagy imavirrasztáson és a [vasárnapi] záró szentmisén éltük meg. Íme, ez az igazán nagy ünnep, ez a hit és a testvériség megünneplése, amely ezen a világon kezdődik el és soha nem lesz vége. De ez egyedül az Úrral lehetséges! Isten szeretete nélkül nincs igazi ünnep az ember számára!

Vendégszeretet, ünnep. De nem hiányozhat a harmadik összetevő sem: a küldetés. Ennek az ifjúsági világtalálkozónak missziós témája volt: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Hallottuk Jézus szavát: ez az a küldetés, amelyet mindnyájunknak ad! Ez a feltámadt Krisztus parancsa tanítványainak: „Menjetek”, lépjetek ki önmagatokból, minden zárkózottságból, hogy elvigyétek az evangéliumban található világosságot és szeretetet mindenkinek, az emberi létezés legtávolabbi peremterületeiig. Jézusnak ezt a parancsát bíztam rá a fiatalokra, akik – ameddig a szem ellát – megtöltötték a Copacabana tengerpartot. Jelképes hely, az óceán partja, amely a Galileai-tó partjára emlékeztetett. Igen, mert az Úr ma is megismétli: „Menjetek”, és hozzáteszi: „Én veletek vagyok mindennap.” Ez nagyon fontos! Egyedül Krisztussal vagyunk képesek elvinni az evangéliumot. Nélküle semmit sem tehetünk – ő maga mondta ezt (vö. Jn 15,5). Vele, vele egyesülve azonban sok mindent tehetünk. Egy fiú vagy egy lány, aki a világ szemében keveset vagy semmit sem számít, Isten szemében azonban Isten országának apostola, Isten reménysége! Szeretnék nyomatékosan kérni minden fiatalt, de nem tudom, vannak-e ma itt, a téren fiatalok: Vannak fiatalok a téren? Akad néhány! Szeretném tehát nyomatékosan megkérdezni mindnyájatoktól: Akartok Isten reménysége lenni? Akartok reménység lenni? [A fiatalok: Igen!] Akartok az egyház reménysége lenni? [A fiatalok: Igen!] Az a fiatal szív, amely befogadja Krisztus szeretetét, és reménységgé válik mások számára, óriási erőt jelent! De nektek, fiúk és lányok, összes fiatalok, nektek kell átalakítanotok minket és magatokat reménységgé! Nyissátok ki a kapukat a reménység új világa előtt! Ez a ti feladatotok. Akartok-e reménység lenni mindnyájunk számára? [A fiatalok: Igen!] – Képzeljük csak el, mit jelent az a tömérdek fiatal, aki találkozott a feltámadt Krisztussal Rio de Janeiróban, és beleviszi az ő szeretetét a mindennapi életbe, megéli és közli azt másokkal. Nem kerülnek az újságok címlapjára, mert nem követnek el erőszakos tetteket, nem okoznak botrányokat, tehát nincs hírértékük. De ha egységben maradnak Jézussal, építik az ő országát, előmozdítják a testvéri szeretetet, a javak megosztását, az irgalmasság cselekedeteit hajtják végre, akkor hatalmas erőforrást jelentenek a világ igazságosabbá és szebbé tételére, a világ átalakítására! Szeretném most megkérdezni a téren lévő fiúkat és lányokat: Van-e bátorságotok elfogadni ezt a kihívást? [A fiatalok: Igen!] Van bátorságotok, vagy nincs? Nem nagyon hallottam… [A fiatalok: Igen!] Mertek-e a szeretet és az irgalmasság ezen erőforrása lenni, amelynek van bátorsága a világ átalakításához? [A fiatalok: Igen!]

Kedves barátaim! Az ifjúsági világtalálkozó tapasztalata a történelem igazi nagy hírére, az evangéliumi örömhírre emlékeztet minket, még ha nem jelenik meg is az újságokban vagy a tévében: Isten szeret minket, ő Atyánk, aki elküldte Fiát, Jézust, hogy közel legyen mindnyájunkhoz és üdvözítsen minket. Azért küldte hozzánk Jézust, hogy üdvözítsen minket, hogy mindent megbocsásson, mert ő mindig megbocsát. Ő mindig megbocsát, mert jó és irgalmas. Ne felejtsétek el: vendégszeretet, ünnep és küldetés. Három szó: vendégszeretet, ünnep és küldetés. Ezek a szavak ne csak a Rióban történtekre emlékeztessenek, hanem legyenek életünknek és közösségeink életének is a lelke. Köszönöm!

 

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)

 

© Libreria Editrice Vaticana, 2013.

© Tőzsér Endre SP, 2013.