2013. 06. 12. Általános kihallgatás (katekézis az egyházról mint Isten népéről)

Általános kihallgatás

Ferenc pápa katekézise
az egyházról mint Isten népéről

Szent Péter tér

2013. június 12. (szerda)
(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

 

Kedves Testvérek! Jó napot kívánok!

Ma egy másik kifejezéssel szeretnék foglalkozni azok közül, amelyekkel a II. Vatikáni Zsinat meghatározta az egyházat, nevezetesen az „Isten népe” meghatározással (vö. Lumen gentium 9; KEK 782). Felteszek néhány kérdést, s mindenki elgondolkodhat rajtuk.

1. Mit jelent az „Isten népe”? Mindenekelőtt azt jelenti, hogy Isten nem tartozik kizárólagosan egyetlen néphez sem; mert ő az, aki meghív, összehív, kér, hogy népéhez tartozzunk, és ez a meghívás mindenkinek szól, megkülönböztetések nélkül, mert Isten irgalmassága „minden embert üdvözíteni akar” (1Tim 2,4). Jézus nem azt mondta apostolainak, hogy exkluzív, elit csoportot alkossanak, és nekünk sem ezt mondja, hanem ezt mondja: menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet (vö. Mt 28,19). Szent Pál tanítja, hogy az egyházban „nincs többé sem zsidó sem görög…, mert valamennyien egyek vagytok Krisztus Jézusban”. Azoknak is, akik távol érzik magukat Istentől és az egyháztól, félénkek vagy közömbösek, akik úgy gondolják, hogy már képtelenek megváltozni, szeretném mondani: az Úr titeket is hív, hogy tagjai legyetek az ő népének, és nagy megbecsüléssel és szeretettel hív! Arra, hogy ennek a népnek, Isten népének tagjai legyünk.

2. Hogyan lesz az ember ennek a népnek a tagja? Nem a testi leszármazás és születés, hanem egy új születés által. Az evangéliumban Jézus Nikodémusnak mondja, hogy onnan felülről kell megszületni, vízből és Szentlélekből, hogy be lehessen menni Isten országába (vö. Jn 3,3–5). A keresztség iktat be ebbe a népbe, a Krisztusba vetett hit iktat be, amelyet Istentől ajándékba kaptunk, s amelyet egész életünk folyamán táplálnunk és erősítenünk kell.

Tegyük fel magunknak a kérdést: Mit teszek azért, hogy növekedjék bennem a keresztelésemkor megkapott hit? Hogyan növelem ezt a hitet, amelyet megkaptam és Isten népének a kincse?

3. Egy másik kérdés: Mi Isten népének a törvénye? Az Úr által adott új parancs szerint a szeretet, az Isten és a felebarát iránti szeretet (vö. Jn 13,34). De ez a szeretet nem terméketlen érzelgősség vagy valami megfoghatatlan dolog, hanem elismerése annak, hogy Isten az élet egyetlen Ura, ugyanakkor a másik ember igazi testvérként való elfogadása felülemelkedve megoszlásokon, versengéseken, értetlenkedéseken, önzéseken; ez a két dolog összetartozik.

Mekkora utat kell még megtennünk, hogy konkrétan ezen új törvény, a bennünk tevékenykedő Szentlélek, a szolgáló és befogadó szeretet szerint éljünk! Amikor belenézünk az újságokba vagy a televízióba, hány keresztények között dúló háborúról kapunk hírt? Hogyan lehet ezt megérteni? Isten népén belül mennyi háború dúl! A lakásokban, a munkahelyeken mennyi az irigységből és féltékenységből fakadó háború! A családokon belül is mennyi a belső háború!

Kérnünk kell az Úrtól, hogy jól értesse meg velünk a szeretet ezen törvényét. Milyen szép, amikor igazi testvérként szeretik egymást emberek! Milyen szép ez! Ma tegyünk érte valamit. Valószínű, valamennyiünkben él szimpátia és antipátia mások iránt; valószínű, közülünk sokan haragszunk valakire; mondjuk tehát az Úrnak: „Uram, én haragszom erre vagy arra, de most imádkozom érte.” Imádkozni azokért, akikkel haragban vagyunk, nagy lépés a szeretet törvényén belül. Megtesszük ezt? Ma tegyük meg!

4. Mi a küldetése ennek a népnek? A küldetése az, hogy vigye el a világba a reményt és Isten üdvösségét: legyen jele annak az isteni szeretetnek, amely mindenkit az Istennel való barátságra hív; legyen kovász, amely megkeleszti az egész tésztát, só, amely ízesít és megóv romlástól, legyen fény, amely világosságot támaszt. Magunk körül – amint mondtam, elég kinyitni egy újságot – látjuk, hogy jelen van a rossz, hogy működik az ördög.

De hangosan szeretném kiáltani: Isten erősebb! Hiszitek-e, hogy Isten erősebb? Ezt azonban együtt kell mondanunk, mindannyiunknak mondanunk kell: Isten erősebb! És tudjátok-e, miért erősebb? Azért, mert ő az Úr, az egyetlen Úr, és szeretném hozzátenni, hogy a néha sötétbe burkolt, a rossztól megbélyegzett valóság meg tud változni, ha mi elsőként hordozzuk az evangélium világosságát mindenekelőtt az életünkkel.

Ha egy stadionban – itt, Rómában gondoljunk az Olimpiai Stadionra vagy a Buenos Aires-i Szent Lőrinc Stadionra – sötét éjszakában valaki gyertyát gyújt, az alig látszik, de ha több mint 60.000 néző mindegyike meggyújtja a maga gyertyáját, a stadion fénybe borul. Legyünk rajta, hogy életünk Krisztus gyertyája legyen; együtt vigyük az evangélium világosságát az egész világnak.

5. Mi a célja ennek a népnek? A célja Isten országa, amelyet maga Isten indított el itt a földön, s amelynek növekednie kell a beteljesedésig, amikor majd megjelenik Krisztus, a mi életünk (vö. Lumen gentium 9). A célja tehát a teljes közösség az Úrral, a családi közösség az Úrral, részesedés az ő isteni életében, melyben az ő mérhetetlen szeretetének örömében, a teljes örömben fogunk élni.

Kedves testvéreim, az egyház mint Isten népe az Atya szeretetének nagy terve szerint isteni kovászt jelent az emberiségben, azt jelenti, hogy Isten üdvösségét hirdetjük és hordozzuk világunkban, amely gyakran tanácstalan, és olyan válaszokra van szüksége, amelyek bátorítanak, reményt ébresztenek és új erőt adnak a továbbhaladáshoz. Legyen az egyház az isteni irgalmasság és a remény helye, ahol mindenki azt érezheti, hogy elfogadják, szeretik, megbocsátanak neki, és bátorítják, hogy evangéliumi életet éljen. És ahhoz, hogy a másik azt érezhesse, hogy elfogadják, szeretik, megbocsátanak neki, és bátorítják, az egyháznak ki kell tárnia a kapuit, hogy valamennyien bejöhessenek. Nekünk pedig ki kell mennünk ezeken a kapukon, és hirdetnünk kell az evangéliumot.

Köszönöm!

 

 

(Diós István fordítása)

Készült: a Pálos Könyvtárban.

 

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet
előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.

 

 

Címkék: