2013. 05. 01. Általános kihallgatás (katekézis Szent József emléknapján)

Általános kihallgatás

Ferenc pápa katekézise
Szent József emléknapján

Szent Péter tér

2013. május 1. (szerda)
(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

Kedves Testvérek! Jó napot kívánok!

Ma, május elsején Szent Józsefet, a munkás embert ünnepeljük, és a hagyományt követve megkezdjük a Szűzanya hónapját. Mai találkozónkon két gondolattal szeretnék megállni Szent József és a Szűzanya előtt, akik olyan fontos szerepet töltenek be Jézus életében, az egyház életében és a miénkben is. A két gondolat pedig: az egyik a munka, a másik Jézus szemlélése.

1. Szent Máté, amikor elmondja, hogy Jézus visszatért a falujába, Názáretbe, és felolvasott, majd beszélt a zsinagógában, kiemeli, hogy a falubeliek csodálkoztak a bölcsességén, és azt kérdezték: „Hát nem az ács fia ez?” (Mt 13,55). Jézus Isten Fiaként született Szűz Máriától, belépett történelmünkbe, eljött közénk, Szent József jelenlétében, aki törvényes atyjaként vigyázott rá, és tanította a maga mesterségére. Jézus családban, a Szent Családban született és élt, a názáreti műhelyben Szent Józseftől tanulta az ácsmesterséget, megosztva vele a munkát, a fáradságot, a mindennapok örömeit és gondjait.

Ez felhívja figyelmünket a munka jelentőségére és méltóságára. A Teremtés könyve elmondja, hogy Isten, miután megteremtette a férfit és az asszonyt, feladatként bízta rájuk, hogy töltsék be a földet, és vessék uralmuk alá. Ami nem azt jelenti, hogy zsigereljék ki, hanem azt jelenti, hogy munkájukkal műveljék meg és őrizzék, vigyázzanak rá (vö. Ter 1,28; 2,15).

Isten szerető tervének része a munka; bennünket arra hív, hogy műveljük és őrizzük a teremtett világ javait, és ezáltal vegyünk részt a teremtés művében! A munka a személyi méltóság alapvető eleme. Képszerűen kifejezve a munka méltósággal „ken fel”, méltósággal tölt el, Istenhez tesz hasonlóvá, aki munkálkodott és munkálkodik, mindig tevékenykedik (vö. Jn 5,17); lehetővé teszi, hogy fenntartsuk önmagunkat, a családunkat és hozzájáruljunk nemzetünk gyarapodásához.

Most azokra a nehézségekre gondolok, amelyekkel a munka és a vállalkozások világa ma különböző országokban találkozik; azokra gondolok – és nem csak a fiatalokra –, akiknek nincs munkájuk, gyakran a társadalom olyan gazdaság­centrikus felfogása miatt, amely csak önző érdeket hajszol, és figyelmen kívül hagyja a társadalmi igazságosság követelményeit.

Szeretnék mindenkit felszólítani a szolidaritásra; a közügyek felelőseit pedig bátorítom, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy új lendületet adjanak a foglalkoztatottságnak. Ezt jelenti a személyi méltósággal való törődés.

De mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy ne veszítsük el a reményt. Szent József életében is voltak nehéz órák, de soha nem veszítette el a reményt, és túl tudott jutni a nehézségeken azzal a bizonyossággal, hogy Isten soha nem hagy el minket.

Ezután főleg hozzátok szeretnék szólni, fiúk és leányok, hozzátok, fiatalok! Odaadóan teljesítsétek mindennapi kötelességeiteket a tanulásban, a munkában, baráti kapcsolataitokban, egymás segítésében. Jövőtök attól is függ, hogy a fiatalság értékes éveit hogyan töltitek el. Ne féljetek az odaadástól, az áldozatoktól, és ne félelemmel tekintsetek a jövőbe; tartsátok ébren a reményt, a horizonton mindig van fény.

Hozzáfűznék még valamit arról a különleges munkaszituációról, amely aggaszt engem: arra gondolok, amit úgy határozhatunk meg, hogy „rabszolgamunka”; az a munka, amely rabszolgává tesz. Szerte a világon hányan élnek ebben a rabszolgasorban, melyben a személy szolgálja a munkát, holott a munkának kellene szolgálnia a személyeket, hogy méltósággal élhessenek. Kérem hittestvéreimet és kérek minden jóakaratú embert, férfiakat és nőket egyaránt, hogy határozottan lépjenek fel az olyan bánásmódok ellen, amelyek létrehozzák a „rabszolgamunkát”.

2. Áttérek a másik gondolatra: a csendes mindennapokban Szent József, Máriával együtt figyelmét egy valakire koncentrálta: Jézusra. Odaadóan és gyengéden szolgálták és óvták Isten értünk emberré lett Fiának növekedését, gondjuk volt mindenre, ami vele történt. Szent Lukács az evangéliumában kétszer is kiemeli Mária magatartását, amely Szent Józsefé is volt: „Mindezeket a dolgokat megőrizte, és a szívében el-elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19.51).

Ahhoz, hogy meghallhassuk az Urat, meg kell tanulnunk szemlélni őt, felfogni állandó jelenlétét életünkben; meg kell tanulnunk megállni, hogy beszélgessünk vele, hogy teret adjunk neki imádságainkban.

Mindannyiunknak – nektek is, fiúk, leányok, fiatalok, akik oly sokan vagytok itt – fel kellene tennünk a kérdést magunknak: Mekkora teret biztosítok az Úrnak? Meg tudok-e állni beszélgetni vele? Amikor kicsinyek voltunk, a szüleink hozzászoktattak minket ahhoz, hogy a napot imádsággal kezdjük és fejezzük be, arra neveltek, hogy érezzük: Isten szeretete és barátsága kísér bennünket. Napközben többször is emlékezzünk meg az Úrról!

Május hónapban szeretném felhívni a figyelmet a rózsafüzér fontosságára és szépségére. Az üdvözlégyeket mondva a titkokban Jézus misztériumait szemléljük, azaz reflektálunk életének nagy pillanataira azért, hogy miként Mária és Szent József őrá figyelt, úgy a mi gondolatainknak, figyelmünknek és tetteinknek is ő legyen a középpontja.

Jó lenne, ha főleg most, májusban családokban, baráti körben, plébániákon közösen imádkoznák a rózsafüzért, vagy valamelyik más imádságot Jézushoz és a Szűzanyához! A közös imádság jelentősen meg tudja szilárdítani a családi életet és a barátságokat! Tanuljunk meg jobban a családban és családként imádkozni!

Kedves testvérek! Kérjük Szent Józsefet és a Szűzanyát, segítsenek hűségesnek lennünk mindennapi kötelességeinkben, megélni a hitünket mindennapi teendőink közepette, nagyobb teret biztosítani az Úrnak életünkben, és megállni, hogy szemlélhessük az ő arcát. Köszönöm.

 

 

 

(Diós István fordítása)

Készült: a Pálos Könyvtárban.

 

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.