2013. 03. 20. Beszéd az egyházak, egyházi közösségek és más vallások képviselőihez

Találkozás az egyházak, egyházi közösségek
és más vallások képviselőivel

Ferenc pápa beszéde

Kelemen-terem

2013. március 20. (szerda)

(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

 

Kedves Testvérek!

Mindenekelőtt szívből köszönöm, amit András testvérem [I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka] mondott nekünk. Nagyon köszönöm! Nagyon köszönöm!

Különleges öröm számomra, hogy ma találkozhatom veletek, az ortodox egyházak, a keleti ortodox egyházak és a nyugati egyházi közösségek küldötteivel. Köszönöm, hogy részt kívántatok venni a szertartáson, amely Róma püspökeként és Péter utódaként végzendő szolgálatom kezdetét jelezte.

Tegnap délelőtt a szentmise folyamán személyeteken keresztül megtapasztaltam az általatok képviselt közösségek lelki jelenlétét. A hit e megnyilvánulásában még sürgetőbbnek éreztem a Krisztus-hívők egységéért végzett imát, és mintegy előképét láttam az egység teljes megvalósulásának, amely Isten tervétől és a mi megbízható együttműködésünktől függ.

Péteri szolgálatomat abban az évben kezdem meg, amelyet tisztelt elődöm, XVI. Benedek, igazán ihletett felismeréssel a katolikus egyház számára a hit évének hirdetett meg. E kezdeményezéssel – melyet szeretnék folytatni, s amely, remélem, segítségére lesz minden hívő hitbeli útjának – XVI. Benedek a II. vatikáni zsinat kezdetének ötvenedik évfordulóját kívánta megjelölni, s egyfajta zarándoklatot javasolt a felé, ami minden keresztény számára a lényeget jelenti, ez pedig a Jézus Krisztussal, Isten üdvösségünkért meghalt és feltámadt Fiával való személyes és átalakító kapcsolat. A zsinat üzenetének szíve közepe éppen az a vágy, hogy hirdessük a hit ezen örökké érvényes kincsét korunk emberének.

Veletek együtt nem tudok megfeledkezni arról, milyen sokat jelentett az a zsinat az ökumenikus út számára. Örömmel emlékszem vissza Boldog XXIII. János – akinek halála ötvenedik évfordulójáról nemsokára megemlékezünk – szavaira, melyeket felejthetetlen  megnyitó beszédében mondott: „A katolikus egyház kötelességének tartja aktívan azon fáradozni, hogy megvalósuljon annak a egységnek a nagy misztériuma, amelyet Jézus Krisztus esdeklő imákban kért a mennyei Atyától életének feláldozása előtt; az egyház édes békének örvend, tudatában annak, hogy bensőségesen kapcsolódik Jézushoz azokban az imákban” (AAS 54 [1962] 793). Ezt mondja János pápa.

Igen, kedves testvéreim Krisztusban, érezzük, hogy mindnyájan bensőségesen kapcsolódunk Megváltónknak az utolsó vacsorán elmondott imájához és könyörgéséhez: ut unum sint. Kérjük az irgalmas Atyát, hogy teljesen meg tudjuk élni a hitet, amelyet keresztségünk napján ajándékba kaptunk, és hogy szabad, örömteli és bátor tanúságot tudjunk tenni róla. Ez lesz a legjobb szolgálat a keresztények közötti egység ügyének, reményt hordozó szolgálat lesz a még megoszlásokkal, ellentétekkel és versengéssel teli világnak. Minél hűségesebbek leszünk az ő akaratához gondolatban, szóban és cselekedetben, annál inkább haladunk előre valóságosan és lényegileg az egység felé.

Szeretnélek biztosítani benneteket, elődeim nyomdokain járva, az ökumenikus párbeszéd útjának folytatása melletti eltökélt szándékomról, és már most köszönetet mondok a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanácsnak azért a segítségért, amelyet továbbra is nyújtani fog, nevemben, ezen igazán nemes ügy érdekében. Kérlek benneteket, kedves testvéreim, hogy tolmácsoljátok szívélyes üdvözletemet az általatok képviselt egyházaknak és keresztény közösségeknek, és biztosítsátok őket, hogy megemlékezem róluk az Úr Jézusban. És kérlek, legyetek oly szeretettel irántam, hogy különösen is imádkoztok értem, hogy Krisztus szíve szerinti pásztor lehessek.

Most pedig hozzátok fordulok, a zsidó nép képviselőihez, mely néphez rendkívül sajátos lelki kapcsolat fűz minket [keresztényeket], kezdve azzal, hogy – miként a II. vatikáni zsinat kijelenti – „Krisztus egyháza elismeri, hogy hitének és kiválasztottságának kezdetei Isten üdvözítő misztériumának megfelelően már a pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál megtalálhatók” (Nostra aetate határozat, 4). Megköszönöm jelenléteteket, és bízom abban, hogy „a Magasságbeli segítségével gyümölcsözően folytathatjuk azt a testvéri párbeszédet, amely a zsinat kívánsága volt, és amely ténylegesen megvalósult, nem kevés gyümölcsöt teremve, különösen az utóbbi évtizedekben” (vö. ugyanott).

Üdvözöllek továbbá mindnyájatokat, más vallási hagyományokhoz tartozó kedves barátaim, és szívből köszönetet mondok nektek; mindenekelőtt a muszlimokat köszöntöm – akik egyetlen Istent, élő és irgalmas Istent imádnak, és imában fordulnak hozzá –, és titeket is, mindnyájatokat. Nagyra értékelem jelenléteteket: ezt azon szándék kézzelfogható jelének tartom, hogy növekedjünk a kölcsönös tiszteletben és együttműködésben az emberiség közös java érdekében.

A katolikus egyház tudatában van annak, hogy mennyire fontos a különféle vallási hagyományokhoz tartozó emberek közötti barátság és tisztelet előmozdítása – ezt szeretném megismételni: a különféle vallási hagyományokhoz tartozó emberek közötti barátság és tisztelet előmozdítása –, erről tanúskodik a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által végzett értékes munka is. Az egyház tudatában van annak is, hogy mindannyian felelősek vagyunk világunkért, az egész teremtett világért, amelyet szeretnünk és őriznünk kell. És sok jót tehetünk a szegényekért, a gyengékért, a szenvedőkért, az igazságosság előmozdításáért, a kiengesztelődésért, a béke építéséért. De főként az abszolút értékek utáni szomjúságot kell életben tartanunk a világban: nem engedhetjük, hogy egydimenziós emberkép uralkodjon el, mely az embert arra szűkíti le, amit az termel és elfogyaszt: ez korunk egyik legalattomosabb veszélye.

Tudjuk, mennyi erőszakot szült a közelmúltban az Isten és az isteni eltüntetésének kísérlete az emberiség látóköréből, és látjuk milyen értékes a tanúságtétel társadalmainkban a természetfeletti iránti eredendő nyitottságról, amely mélyen benne rejtőzik az ember szívében. E téren közel érezzük magunkat mindazokhoz is, akik bár elismerik, hogy nem tartoznak egyetlen vallási hagyományhoz sem, mégis úgy tartják, hogy keresik az igazságot, a jóságot és a szépséget, nyilván Isten igazságát, jóságát és szépségét, és akik értékes szövetségeseink az emberi méltóság védelmére, a népek közötti békés együttélés építésére és a teremtett világ gondos megőrzősére irányuló erőfeszítéseinkben.

Kedves barátaim, még egyszer köszönöm, hogy eljöttetek. Mindnyájatokat testvéri szívvel köszöntelek.

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)

Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet

 

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Tőzsér Endre, 2013.