2013. 03. 19. Homília a péteri szolgálat megkezdéseként bemutatott szentmisén

Szentmise, a pallium feladása és a halászgyűrű átadása:
Róma püspöke péteri szolgálatának kezdete

Ferenc pápa homíliája

Szent Péter tér

2013. március 19. (kedd) – Szent József főünnepe

(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

 

Kedves Testvérek!

Hálát adok az Úrnak, hogy a péteri szolgálatomat kezdő szentmisét éppen Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyesének és az egyetemes egyház védőszentjének ünnepén mutathatom be. Nagyon jelentőségteljes egybeesés ez, ugyanakkor tisztelendő elődöm neve napja is, akihez közel vagyunk szeretettel és elismeréssel teljes imádságainkkal.

Szeretettel köszöntöm bíboros és püspök testvéreimet, a papokat, a diakónusokat, szerzeteseket és szerzetesnőket és minden világi hívőt. Megköszönöm a más egyházak és egyházi közösségek, a zsidó közösség és más vallási közösségek képviselőinek megtisztelő jelenlétét. Szívből köszöntöm az állam- és kormányfőket, a világ sok országának hivatalos küldöttségét és a diplomáciai testületet.

Az evangéliumban hallottuk, hogy „József megtette, amit parancsolt neki az Úr angyala és magához vette a feleségét” (Mt 1,24). E szavakban már benne rejlik a küldetés, amelyet Isten Józsefre bízott, tudniillik, hogy őr, őrző legyen. Kinek az őre? – Máriáé és Jézusé; de ez az őrség később kiterjedt az egész egyházra, amint ezt Boldog II. János Pál pápa hangsúlyozta: „Ahogyan Szent József szeretettel gondoskodott Máriáról és örömmel nevelte Jézus Krisztust, úgy őrzi és oltalmazza az ő titokzatos testét, az egyházat is, amelynek a Szent Szűz előképe és mintaképe” (Redemptoris Custos apostoli buzdítás, 1).

Hogyan végzi József ezt az őrködést? Okosan, alázattal, csendesen, de következetesen és teljes hűséggel akkor is, amikor nem érti. A Máriával megkötött házasságtól a tizenkét éves Jézus templomban történt megtalálásáig nagy gonddal és szeretettel vesz részt minden eseményben. Ott van Mária mellett az élet szép és nehéz pillanataiban, amikor a népszámláláskor Betlehembe kell menniük, és a szülés örvendetes órájában; az Egyiptomba meneküléskor és az elveszített Jézus aggódó keresésekor; végül a názáreti otthon mindennapjaiban és a műhelyben, ahol mesterségére tanította Jézust.

Hogyan éli meg József a hivatását, hogy Mária, Jézus és az egyház őrzője legyen? Állandóan Istenre figyelve, nyitottan az ő jeleire, nem a saját, hanem az isteni tervet teljesítve. Ez az, amit Isten Dávidtól várt, ahogyan az első olvasmányban hallottuk: nem azt kéri, hogy az ember házat építsen neki, hanem azt várja, hogy az ember hűséges legyen az ő szavához, az ő tervéhez; és Isten az, aki a házat építi, de a Szent Lelke által megmunkált élő kövekből. József „őr”, mert tud Istenre hallgatni, engedi, hogy az ő akarata vezesse, éppen ezért érzékenyebb a rábízottak iránt, reálisan tudja értelmezni a történéseket, figyel a környezetére és nagyon bölcs döntéseket tud hozni.

Benne láthatjuk, hogyan lehet tanulékonyan és készségesen válaszolni Isten hívására, de azt is látjuk, hogy ki a keresztény hivatás középpontja: Krisztus! Őrizzük Krisztust az életünkben, hogy vigyázni tudjunk másokra és meg tudjuk őrizni a teremtett világot!

Az őrködés hivatása azonban nem csak bennünket, keresztényeket érint, köre sokkal tágasabb, általánosan emberi, mindenkire vonatkozik. Meg kell őriznünk az egész teremtést, a teremtés szépségét, ahogyan a Teremtés könyvében olvassuk, s ahogyan azt Assisi Szent Ferenc megmutatta: meg kell becsülnünk Isten minden teremtményét, és a környezetet, amelyben élünk. Őrködni kell a nép fölött, törődni kell mindenkivel, szeretettel minden ember iránt, különösen a kicsinyek, az öregek és azok iránt, akik gyengébbek és gyakran a szívünk perifériájára szorulnak. Őrködnünk kell egymás fölött a családban: a házastársak kölcsönösen vigyáznak egymásra, mint szülők gondoskodnak gyermekeikről, majd idővel a gyermekek lesznek a szülők őrei. Őszintének kell lennünk a barátságban, ami kölcsönös őrködést jelent a bizalomban, egymás tiszteletében és javaiban. Végül is minden az ember őrségére van bízva, és ez mindenkire nehezedő felelősség. Legyetek Isten ajándékainak őrei!

És amikor az ember elhanyagolja ezt az őrködő felelősséget, amikor nem törődünk a teremtményekkel és a testvérekkel, akkor teret nyer a rombolás és megkeményedik a szív. A történelemnek sajnos minden korszakában vannak „Heródesek”, akik pusztító terveket hajtanak végre, rombolják és elcsúfítják a férfi és a nő arcát.

Szeretnék kérni mindenkit, akik gazdasági, politikai vagy szociális téren felelős pozíciókban vannak, minden jóakaratú férfit és nőt: legyünk a teremtés, Isten természetbe írt tervének „őrei”, a másik ember, a környezet őrei; ne engedjük, hogy romok és halál szegélyezze utunkat ebben a világban!

De az „őrködéshez” magunkra is vigyáznunk kell! Ne feledjük, hogy a gyűlölet, az irigység és a gőg bemocskolják az életet! Az őrködés azt is jelenti tehát, hogy figyelünk érzelmeinkre, a szívünkre, mert éppen a szívből fakadnak a jó és a rossz szándékok; azok is, amelyek építenek, és azok is, amelyek rombolnak! Nem szabad félnünk a jóságtól, sőt a gyengédségtől sem!

És ide fűznék egy másik megjegyzést: a gondoskodás, az őrködés jóságot kíván, azt kívánja, hogy gyengédséggel éljünk. Az evangéliumokban Szent József erős, bátor, munkás emberként mutatkozik, de a lelkében nagy gyengédség él, amely nem erőtlenséget jelent, hanem épp ellenkezőleg a lélek erejét jelenti, a figyelmesség, az együttérzés, a másik iránti igaz nyitottság, a szeretet képességét jelenti. Nem szabad félnünk a jóságtól, a gyengédségtől!

Ma, Szent József ünnepén Péter utóda, Róma új püspöke szolgálatának kezdetét is ünnepeljük, amely hatalommal is jár. Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek; de miféle hatalom ez? Jézusnak Péterhez intézett, a szeretetre irányuló három kérdését követi a hármas meghívás: legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat! Soha ne feledjük, hogy az igazi hatalom a szolgálat, és a pápának is hatalma gyakorlásában egyre inkább el kell mélyednie abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcsa a kereszten van; figyelnie kell Szent József alázatos, konkrét, hitben gazdag szolgálatát, s hozzá hasonlóan ki kell tárnia karjait Isten egész népének őrzésére. Szeretettel és gyengédséggel kell fogadnia az egész emberiséget, különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akiket Máté a szeretetről szóló utolsó ítéleten ír le: az éhezőket, szomjazókat, jövevényeket, ruhátlanokat, betegeket, börtönben lévőket (vö. Mt 25,31–46). Csak az tud őrködni, aki szeretettel szolgál!

A második olvasmányban Szent Pál Ábrahámról beszélt, aki „hitt, szilárdan a reményben minden remény ellenére” (Róm 4,18). Szilárdan a reményben minden remény ellenére! Ma is, az ég minden szürkesége ellenére, szükségünk van a remény fényének látásra és a remény ébresztésére. A szeretet és gyengédség tekintetével őrizni a teremtést, minden férfit és nőt azt jelenti, hogy megnyitjuk a remény horizontját, a felhők között utat nyitunk a fénynek és hozzuk a remény melegét! A hívők, a keresztények reményének – épp úgy, mint Ábrahám és Szent József esetében – horizontja Isten, aki feltárta magát nekünk Krisztusban, és ennek a reménynek sziklaalapja Isten.

Őrizni Jézust Máriával együtt, őrizni az egész teremtést, őrizni minden embert, különösen a legszegényebbeket, őrizni önmagunkat: íme a szolgálat, amelyet Róma püspökének végeznie kell, de amelyre valamennyien meghívást kaptunk, hogy ragyogtassuk föl a remény csillagát: szeretettel őrizzük azt, amit Isten nekünk ajándékozott!

Kérem a Boldogságos Szűz Mária, Szent József, Szent Péter és Pál, valamint Szent Ferenc közbenjárását, hogy a Szentlélek kísérje szolgálatomat, és mindnyájatoknak is mondom: imádkozzatok értem! Ámen.

 

(Diós István fordítása)

Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet

 

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.