2013. 03. 17. Beszéd az úrangyala elimádkozásakor

Ferenc pápa beszéde

az úrangyala elimádkozásakor

Szent Péter tér

2013. március 17. (vasárnap)

 

(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

 

Kedves Testvérek! Jó napot kívánok!

A múlt hét szerdai első találkozás után ma ismét köszönthetlek mindnyájatokat. És örülök, hogy ezt épp vasárnap tehetem, az Úr napján! Ez szép és fontos nekünk, keresztényeknek: hogy vasárnap találkozzunk, köszöntsük egymást és beszélgessünk, mint most itt, a téren. Olyan tér ez, mely a médiának köszönhetően világméretűvé tágul.

Nagyböjt ötödik vasárnapján az evangélium a házasságtörő asszony jelenetét beszéli el, akit Jézus megment a halálra ítéléstől (vö. Jn 8,1–11). Szíven talál minket Jézus magatartása: nem hallunk megvető szavakat, nem halljuk az elítélés szavait, hanem csak a szeretet és az irgalom szavait, amelyek megtérésre hívnak. „Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezz!” (11. v.). Ó, kedves testvérek, Isten arca egy irgalmas Atya arca, aki mindig türelmes. Gondoltatok-e már Isten türelmére, amellyel mindannyiunkhoz türelmes? Ez az ő irgalma. Mindig türelmes: türelmes hozzánk, megért minket, vár ránk, és sose fárad bele, hogy megbocsásson, ha képesek vagyunk töredelmes szívvel visszatérni hozzá. „Nagy az Úr irgalma” – mondja a zsoltár.

Ezekben a napokban elolvashattam egy bíboros könyvét az irgalomról, Kasper bíborosét, aki egy derék, kiváló teológus. Nagy hasznomra volt ez a könyv. De ne gondoljátok, hogy bíborosaim könyveinek csinálok reklámot! Nem így van! De ez a könyv nagy hasznomra volt, nagy hasznomra… Kasper bíboros azt írta, hogy az irgalom megtapasztalása, ez a szó mindent megváltoztat. A legjobb, amit hallhatunk: megváltoztatja a világot. Egy kis irgalom a világot kevésbé hideggé és igazságosabbá teszi. Szükség van rá, hogy jól megértsük Istennek ezt az irgalmasságát, ezt az irgalmas Atyát, akinek oly nagy a türelme. Emlékezzünk Izajás prófétára, aki azt mondja, hogy ha bűneink skarlátvörösek lennének is, Isten szeretete akkor is hófehérré változtatja azokat.

Visszaemlékszem, nem sokkal az után, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos Airesbe érkezett a fatimai Szűzanya [szobra], és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegeknek. Én gyóntattam azon a misén. A mise vége felé felálltam [hogy induljak], mert ki kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét. Ekkor odalépett hozzám egy alázatos, nagyon alázatos idős asszony, már nyolcvan felett járt. Ránéztem, és így szóltam: „Néni – mert nálunk így hívják az idős asszonyokat: néninek – gyónni szeretne?” Azt mondta: „Igen.” „De ha önnek nincs bűne…” – mondtam. „Mindnyájunknak van bűne” – felelte az asszony. „De lehet, hogy az Úr nem bocsátja meg a bűneinket.” „Az Úr mindent megbocsát” – mondta nagy meggyőződéssel. „Honnan tudja, asszonyom?” „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem állna fenn.” Kedvem támadt volna megkérdezni tőle: „Mondja, asszonyom, ön nem tán a [Pápai] Gergely Egyetemen tanult?” Mert ez az a bölcsesség, amely a Szentlélektől származik: a belső bölcsesség Isten irgalmasságáról. Ne felejtsük el ezt a mondatot: Isten sose fárad bele, hogy megbocsásson nekünk, soha! „Ó, atya, hát akkor hol itt a probléma?” A probléma az, hogy mi fáradunk bele, mi nem akarjuk, mi fáradunk bele, hogy bocsánatot kérjünk. Ő sose fárad bele, hogy megbocsásson, de mi olykor belefáradunk, hogy bocsánatot kérjünk. Sose fáradjunk bele, sose fáradjunk bele! Ő a szerető Atya, aki mindig megbocsát, aki irgalmas szívvel fordul mindnyájunkhoz. Mi is tanuljunk meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki karjai között tartotta Isten emberré lett irgalmasságát.

Most mondjuk el közösen az úrangyalát.

[Az úrangyala elimádkozása.]

Szívből köszöntök minden zarándokot. Köszönöm fogadtatásotokat és imáitokat. Kérlek, imádkozzatok értem. Ismét átölelem a római híveket és mindnyájatokat, akik Olaszország és a világ különböző tájairól jöttök, továbbá mindazokat, akik a kommunikációs eszközök révén csatlakoztak hozzánk.

Olaszország védőszentje, Assisi Szent Ferenc nevét választottam, és ez megerősíti spirituális kapcsolatomat ezzel a földdel, ahonnan, mint tudjátok, családom származik. Jézus azonban arra hívott meg bennünket, hogy egy új család tagjai legyünk: az egyházáé, Isten családjáé, és együtt járjunk az evangélium útján.

Az Úr áldjon meg benneteket, a Szűzanya őrködjön felettetek! Ne felejtsétek: az Úr sose fárad bele abba, hogy megbocsásson! Mi vagyunk azok, akik belefáradunk, hogy bocsánatot kérjünk.

Szép vasárnapot és finom ebédet kívánok!

 

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)

Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet

 

 

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Tőzsér Endre, 2013.

 

 

Címkék: