2013. 03. 16. Beszéd a média képviselőinek fogadásakor

A média képviselőinek fogadása

Ferenc pápa beszéde

VI. Pál-terem

2013. március 16. (szombat)

 

(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

 

Kedves Barátaim!

Örülök, hogy Péter székében végzendő szolgálatom kezdetén találkozhatom veletek, akik tisztelt elődöm, XVI. Benedek február 11-én tett meglepő bejelentése óta, ebben az intenzív időszakban itt, Rómában dolgoztatok. Szívből köszöntelek mindnyájatokat.

Az utóbbi időben a tömegtájékoztatás szerepe egyre nőtt, olyannyira, hogy nélkülözhetetlenné vált a történelem eseményeinek világ felé történő elbeszélésében. Ezért köszönet az elmúlt napokban végzett kiváló szolgálatotokért – Mert dolgoztatok! Igazán, sokat dolgoztatok! –, amikor nem csak a katolikus világ szeme fordult az Örök Városra, különösen is erre a kis területre, amelynek „súlypontja” Szent Péter sírja.

Ezekben a hetekben módotok volt beszélni a Szentszékről, az egyházról, annak szertartásairól és hagyományairól, hitéről, s különösen a pápa szerepéről és szolgálatáról.

Különleges köszönet illeti azokat, akik ezeket az egyháztörténelmi eseményeket tudták abból az igazi szempontból nézni és bemutatni, amelyből kell, tudniillik a hit szempontjából. A történelmi események szinte mindig összetett értelmezést igényelnek, amely olykor a hit dimenzióját is magában foglalja. Az egyházi események nem bonyolultabbak a politikai és gazdasági eseményeknél! De van egy alapvető sajátosságuk: olyan logikát követnek, amely alapvetően nem az úgynevezett világi kategóriák logikája, éppen ezért az egyházi eseményeket nem könnyű széles körben és sokféle közönség számára értelmezni és közölni. Az egyház ugyanis, bár kétségtelenül emberi, történelmi intézmény – mindazzal együtt, amivel ez jár –, nem politikai, hanem lényegében spirituális természetű: Isten népe, Isten szent népe, amely úton van a Jézus Krisztussal való találkozás felé. Csak ennek tudatában lehet maradéktalanul számot adni arról, amit a katolikus egyház tesz.

Az egyház pásztora Krisztus, de jelenléte a történelemben az emberek szabadsága által valósul meg: közülük egyet kiválasztanak, hogy az ő helyetteseként, Péter apostol utódaként szolgáljon, de a középpont nem Péter utóda, hanem Krisztus. Krisztus a középpont. Krisztus az alapvető vonatkozási pont, az egyház szíve. Nélküle sem Péter, sem az egyház nem létezne, nem volna értelme létezésének. Ahogyan XVI. Benedek többször is elmondta: Krisztus jelen van és vezeti egyházát. Mindabban, ami történt, a főszereplő végső soron a Szentlélek. Ő sugallta XVI. Benedek döntését az egyház javára, ő vezette az imádságban és a választásban a bíborosokat.

Drága Barátaim! Nagyon fontos kellő módon figyelembe venni ezt az értelmezési horizontot, ezt a hermeneutikát, hogy az elmúlt napok eseményeinek a lényegére lehessen koncentrálni.

Ebből mindenekelőtt újabb és őszinte köszönet fakad e különösen sűrű napok fáradozásaiért; ugyanakkor egy meghívás is, hogy törekedjetek egyre inkább megismerni az egyház igazi természetét és a világban járt útját, erényeivel és bűneivel együtt, s ismerjétek meg spirituális motivációit, amelyek vezérlik, s amelyek lehetővé teszik hiteles megértését. Legyetek biztosak afelől, hogy az egyház a maga részéről nagy figyelmet fordít értékes munkátokra; ti képesek vagytok arra, hogy összegyűjtsétek és kifejezzétek korunk várakozásait és igényeit, és felkínáljátok a valóság értelmezéséhez szükséges elemeket.

Munkátok, mint annyi más hivatás, szükségessé teszi a tanulást, az érzékenységet, a tapasztalatot, de együtt jár vele bizonyos különleges figyelem az igazság, a jóság és a szépség iránt; és ez különleges közelségbe hoz benneteket, mert az egyház éppen ezért létezik, hogy közölje a „személyes” Igazságot, Jóságot és Szépséget. Világossá kellene válnia, hogy – mi valamennyien – nem arra kaptunk meghívást, hogy magunkat közöljük, hanem azt a lényegi hármasságot kell közölnünk, amelyet az igazság, a jóság és a szépség alkot.

Egyesek nem tudták, hogy Róma püspöke miért Ferencnek akarta nevezni magát. Egyesek Xavéri Ferencre, mások Szalézi Ferencre, de olyanok is voltak, akik Assisi Ferencre gondoltak. Elmondom a történetét.

A választás során a szomszédom volt São Paulo nyugalmazott érseke, a Klérus Kongregáció nyugalmazott prefektusa, Claudio Hummes: jó barátom, nagyon jó barátom! Mikor a helyzet számomra kezdett veszélyessé válni, bátorított. És amikor a szavazatok száma elérte a kétharmadot, és kitört a szokásos taps, mert megtörtént a pápaválasztás, átölelt, megcsókolt, és azt mondta: „Ne feledkezz meg a szegényekről!” És ez a szó szöget ütött a fejembe: a szegények, a szegények! Majd hirtelen a szegényekkel kapcsolatban eszembe jutott Assisi Ferenc. Azután miközben folyt a szavazatszámlálás, a háborúkra gondoltam. És Ferenc a béke embere. Így született meg a szívemben a név: Assisi Ferenc. Számomra ő a szegénység embere, a béke embere, a teremtést szerető és őrző ember. Mostanában ugye nekünk sem egészen jó a kapcsolatunk a teremtett világgal? Ő olyan ember, aki ezt a békés lelkületet árasztja felénk, a szegény ember… Ó mennyire szeretnék egy szegény, a szegényekért élő egyházat! Ezután néhányan viccelődtek: „Na, de mégis! Adorjánnak kellett volna nevezned magadat, mert VI. Adorján reformátor volt, és reformálni kell…” Egy másik azt mondta: „Nem! Kelemennek kellett volna nevezned magadat!” – „De miért?” – „Azért, hogy XV. Kelemenként bosszút állj XIV. Kelemenért, aki eltörölte a jezsuita rendet!” Ilyen tanácsokat adtak…

Minden jót kívánok nektek. Megköszönök mindent, amit tettetek. És a munkátokra gondolok: kívánom, hogy nyugodt körülmények között és eredményesen dolgozhassatok, és egyre jobban megismerjétek Jézus Krisztus evangéliumát és az egyház igazi mivoltát. A Boldogságos Szűz Mária, az evangelizáció csillaga közbenjárására bízlak benneteket. A legjobbakat kívánom mindnyájatoknak és családjaitoknak, családjaitok minden tagjának. És szívből adom rátok áldásomat. Köszönöm!

 

[Ezután spanyolul:]

Azt mondtam, hogy szívből adom rátok áldásomat. De tekintettel arra, hogy közületek sokan nem tartoznak a katolikus egyházhoz, mások nem hívők, ezt a szívből jövő áldást csendben adom. Mindegyiktekre, tiszteletben tartva kinek-kinek lelkiismeretét, de tudva, hogy valamennyien Isten gyermekei vagytok. Isten áldjon meg benneteket!

 

(Diós István fordítása)

Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet

 

 

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.