2013. 03. 14. Homília a bíborosokkal bemutatott szentmisén

Szentmise a bíborosokkal

Ferenc pápa homíliája

Sixtus-kápolna

2013. március 14. (csütörtök)

 

(Pdf-ben a lap alján le is tölthető.)

 

 

 

 

[A szentmise olvasmányai: Iz 2,2–5; 1Pt 2,4–9; Mt 16,13–19.]

 

Úgy látom, hogy a három olvasmányban van egy közös téma: a mozgás. Az első olvasmányban az úton lévők mozgása; a második olvasmányban az egyház építésének a mozgása; a harmadikban, az evangéliumban pedig a vallomástétel mozgása. Úton lenni, építeni, megvallani.

Úton lenni. „Jákob háza, jertek, járjunk az Úr világosságában” (Iz 2,5). Ez volt az első, amit Isten Ábrahámnak mondott: „Járj előttem, és légy tökéletes!” – Járj! Egész életünk úton lét, s ha megállunk, nem jutunk előbbre. Mennünk kell, mindig az Úr jelenlétében, az Úr világosságában. Törekednünk kell abban a tökéletességben élni, amelyet Isten a maga ígéretében Ábrahámtól kért.

Építeni. Építeni az egyházat. Kövekről van szó. A kövek kemények; de itt élő kövekről, a Szentlélek által fölkent kövekről van szó. Építeni az egyházat, Krisztus menyasszonyát, arra a szegletkőre, aki maga az Úr. Nézzétek csak, ez a másik mozgás az életünkben.

A harmadik a vallomástétel. Igyekezhetünk előre az úton, sok mindent építhetünk, de ha nem valljuk meg Jézus Krisztust, nem jutunk semmire. Segélyszervezet lesz belőlünk, de nem leszünk az egyház, Krisztus menyasszonya. Ha nem járunk az úton, megállunk. Ha nem sziklára építünk, mi történik? Az történik, ami a tengerparti strandon homokvárat építő gyermekekkel: az építménynek nincs szilárdsága, magától leomlik. Aki nem vallja meg Jézus Krisztust, arra érvényes Léon Bloy mondása: „Aki nem az Úrhoz imádkozik, az ördöghöz imádkozik.” Ha valaki nem vallja meg Jézus Krisztust, az ördög világiasságát vallja, a gonosz lélek világiasságát vallja.

Úton lenni, építeni–alkotni, megvallani. A dolog azonban nem is olyan könnyű, mert az úton létben, az építésben, a megvallásban vannak zökkenők, vannak erők, amelyek nem jó irányban hatnak, vannak ellentétes irányban ható erők.

A hallott evangélium különleges helyzetet mond el. Ugyanaz a Péter, aki megvallotta Jézus Krisztust, azt mondja neki: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Követlek téged, de a keresztről ne beszéljünk. Távol legyen tőlünk! Más módon, a kereszt nélkül követlek téged.

Amikor a kereszttől mentesen járjuk az utat, amikor a kereszt nélkül építünk, s amikor egy kereszttől független Krisztust vallunk, nem vagyunk az Úr tanítványai: világi emberek vagyunk, püspökök, papok, bíborosok, pápák vagyunk, de nem vagyunk az Úr tanítványai.

Azt szeretném, ha a kegyelem ezen napjai után valamennyiünkben bátorság élne; az a bátorság, hogy az Úr jelenlétében, a Úr keresztjével járjunk; az egyházat az Úr kereszten kiontott vérére építsük; és egyetlen dicsőséget valljunk: a megfeszített Krisztust. Az egyház így előbbre fog jutni.

Azt kívánom, hogy anyánk, a Szűzanya közbejárására adja meg nekünk a Szentlélek ezt a kegyelmet: hogy járjuk az utat, építsünk és valljuk meg a megfeszített Jézus Krisztust. Ámen.

 

(Diós István fordítása)

Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet

 

 

 

©   Nyomtatásban való megjelentetéséhez a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet előzetes engedélye szükséges.

©   Libreria Editrice Vaticana, 2013.

©   Diós István, 2013.