Hervay F. Levente, Legeza László, Szacsvay Péter: Ciszterciek

Adatok
Cím: 
Ciszterciek
Szerző: 
Hervay F. Levente, Legeza László, Szacsvay Péter
Kiadó: 
Mikes Kiadó
Hely: 
Budapest
Év: 
1997
Oldalszám: 
112
ISBN: 
963 8130 15 6
Sorozat: 
Szerzetesrendek a Kárpát-medencében

 

Az album bemutatja a ciszterci rend egyetemes és hazai történetét, a Kárpát-medencében fellelhető egykori és mai rendházait, iskoláit, és röviden ismerteti a rend jelenlegi életét.
Második kiadás: 2005.

 

Előszó

A nagyközönség úgy tudja, hogy a ciszterci rend a bencés rend „reformált”, szigorúbb ága. Ez a vélemény nagyon felületes ismeretekre épít, és alapos felülvizsgálatra szorul. Maga a „bencés rend” sem pontos kifejezés egyházjogi szempontból, annak ellenére, hogy a bencések nevük után az OSB (Ordinis Sancti Benedicti) betűket írják. XIII. Leó pápa 1893. július 12-én kimondta, hogy a bencés kongregációk általa létrehozott szövetsége (konföderáció) nem „rend”. Még kevésbé lehetetett jogi értelemben „bencés rendről” beszélni 1098-ban, amikor Citeaux-t alapították. Citeaux alapítói sem gondoltak mindjárt egy új „rendre”. Ők egy új stílusú monostor, a „Novum Monasterium” alapítására vonultak ki Molesme-ből, hogy visszatérjenek, amint ők mondták, Szent Benedek regulája tisztaságához (puritas Regulae). De menjünk sorban.

A szerzetesélet szabályozására, az addigi tapasztalatok továbbadására a 4. századtól írott regulák készülnek, amelyek célja a legfőbb törvény és szabály, az evangélium szolgálata. Ezen regulák között kimagasló helyet foglal el Szent Benedek regulája, amelyet minden bizonnyal a 6. század közepén írt. A benedeki regula szerint a monostor az „istenszolgálat iskolája”, amelyben a szerzetesközösség Krisztus fősége alatt, kinek helyettese az apát a testvérek szolgálatára, az evangélium irányításával járja Isten parancsainak az útját, a liturgikus istendicséret (opus Dei), a lelki olvasás (lectio divina), a munka és más gyakorlatok harmonikus egyensúlyában.

Azt, hogy Szent Benedek regulát írt. Szent Gergely pápa Dialógusaiból tudjuk. Ha ez az „életrajz” nem is tekinthető minden részletében történelmileg hitelesnek, azt mégis mutatja, hogy Szent Benedek miként fogadta azokat, akik a monostorba látogattak, sőt azt is, hogyan tevékenykedett ő maga a kolostoron kívül. Szent Gergely elmondja, hogy „Szent Benedek a körülöttük lakó népsokaságot folytonos igehirdetéssel igyekezett a hitre vezetni”, sőt a szerzetestestvéreket is gyakran kiküldte a szomszédos faluba, „hogy buzdítsák a lelkeket”. A nagy pápa azt mondja Benedek regulájáról, hogy jellemző vonása a mértékletesség (discretio).

Szent Benedek nem alapított egy „rendet”, ahogy azt később Szent Ferenc vagy Szent Ignác tették, „csak” egy regulát írt a monostoroknak, amelyben nagyon sok részlet szabályozását a helyi apátra bízza.

Szent Benedek regulája nem volt az egyetlen szerzetesi szabályzat, és nem nyert általános elfogadást Aniáni Szent Benedek idejéig a 9. század elején. Ekkor viszont sok zsoltár, litánia és körmenet hozzáadásával mind nagyobb helyet és jelentőséget kapott a kórusimádság. A 11. században Clunyben naponta több mint kétszáz zsoltárt mondtak kórusban. A maga módján nagyon szigorú volt ez az élet. De ebben az időben új lelki mozgalmak indultak a szerzetesek között azzal a céllal, hogy visszatérjenek a „regula tisztaságához”, a kézi munkához, a nagyobb szegénységhez.

Az „Új Monostor” (Cistercium) alapítói a liturgikus élet, a lelki olvasás és a munka egyensúlyát akarták visszaállítani, amit csak a regulára való hivatkozással tehettek meg. De ők sem tértek vissza mindenben a regula betűjéhez. Megtartottak egyes liturgikus cselekményeket, amelyeket Szent Benedek még nem ismert, felvettek olyan laikus testvéreket, akikről kimondták, hogy nem monachusok, azaz hogy kötelességeik és jogaik mások, mint a kórusmondó szerzeteseké. Úgy gondolták, hogy erre szükség van, mert különben „nem képesek a regula előírásait éjjel-nappal megtartani”. És nem vettek fel gyermekeket a monostorba, akikkel Szent Benedek külön fejezetben foglalkozik, és akikre sokszor utal.

Cistercium a kezdeti nehézségek után virágzásnak indult, hamarosan önálló apátságokat tudott alapítani. Ezeket fogta össze új renddé új szellemben a Charta Caritatis, a ciszterci rend alkotmánya.

Több száz apátság alapításával az eleinte még meglévő hasonlóság az életformában már Szent Bernát idejében lassan és szinte észrevétlenül sokszínűvé vált. Az évente egyetemes káptalanra összegyűlt apátok ezért igyekeztek a törvényhozást az új követelményekhez alkalmazni, és attól sem riadtak vissza, hogy a 12. század folyamán a rendi alkotmányt újraírják.

Az egyházi, társadalmi, szellemi és politikai élet sok változása azt kívánta, hogy a monostorok új körülmények között új megoldásokat találjanak egyes területeken. Főleg a 16. századtól kezdve, a trentói zsinat után, számos monostor lelkipásztori és plébániai lelki-gondozást vállalt, más apátságok a 18. századtól kezdve, amikor a modern oktatási rendszer kialakult, nyilvános jogú iskolákat nyitottak.

Ez a két munkaterület jellemző vonása lett Magyarországon is a török idők után újrainduló ciszterci szerzeteseknek.

A mai magyar (zirci) ciszterci élet forrásai és irányelvei:

1. A legelső forrás az evangélium, elsősorban Krisztus élete és tanítása, amint az evangélium elénk állítja, az Egyház tanítóhivatala kifejti, és amint az Egyház tudata és élő tapasztalata tükrözi. Ez a legfőbb törvény.

2. A mai ciszterci élet a monasztikus és ciszterci hagyományokban gyökerezik. A hagyomány nemcsak a múlt emléke, hanem ma is élő és időszerű valóság, amely dinamikusan mutat a jövő felé, és az új körülményeknek megfelelő új megvalósítást sürget. Csak fel kell tárni a hagyomány belső erejét, látnunk kell a múlt törekvéseinek és formáinak sokszerűségét, amelyek azt kívánják, hogy különbséget tegyünk a maradandóan érvényes és a történelmileg változó alkotóelemek között.

3. Mivel Istent csak Krisztus által a szeretetben érhetjük el, a ciszterci élet a szeretet iskolája. A szeretetnek oszthatatlanul, mintegy egyetlen aktusban kell Krisztust és a felebarátot átölelnie. Ezért az igazi szeretetnek az Isten és az ember kettős szolgálatában kell megnyilvánulnia. A kettőt nem szabad egymással szembeállítani. A szeretet aktusának egységén alapul imánk és munkánk egysége. Így válik egységes egésszé istentiszteletünk és tevékenységünk.

4. Krisztus elválaszthatatlanul egyesült az Egyházzal, ezért Krisztus szolgálata az Egyház szolgálatát jelenti az imádság, a bűnbánat és az apostoli élet különböző formáin keresztül.

5. Egy monasztikus rend tagjainak különös módon hivatása, hogy Krisztus imádságát folytassák az Egyházban. Ezt teszik a szentmise és a zsolozsma ünneplésével. De az imaélet szükséges része a lelkiolvasmány és a magánimádság is.

6. Mint minden embert, a mai világ ciszterci szerzetesét is kötelezi a munka közös törvénye. A Zirci Kongregációnak a Szentszéktől jóváhagyott Szabályzata kimondja:

Monasztikus életünk lényeges részét alkotja az Isten nagyobb dicsőségére és embertársaink javára engedelmességből vállalt napi munkánk. Kongregációnk hagyománya szerint monostoraink különleges módon az ifjúság nevelésével foglalkoznak főképpen intézeteinkben és más katolikus iskolákban. Készséges lélekkel ajánljuk fel szolgálatainkat az Egyház szükségleteire is papi szolgálat formájában vagy más módokon, előnyben részesítve azonban azokat a formákat, melyek megóvnak attól, hogy a monasztikus közösségi élet alapvető értékei és a felelősségünkre bízott intézmények kárt szenvedjenek.

Mindehhez folytonos megújulás szükséges, mert az emberi történelem mind gyorsabb ütemben halad előre, mindig új körülményeket hoz magával, mindig új eredményeket és problémákat teremt, és ezért a ciszterci életnek is, a változásnak alávetett elemeiben, alkalmazkodnia kell hozzájuk. Ehhez a megújuláshoz (accommodata renovatio – aggiornamento) a ciszterci szerzetesnek folytonos és őszinte megtérésre van szüksége, amely által, egyénileg is, közösségileg is megújul Krisztus, az Isten Fia képmására.

Citeaux 1998-ban ünnepli fennállásának 900. évfordulóját. A jubileumi év alkalmából ajánljuk olvasóinknak e könyvet.

Zirc, 1997. szeptember 14-én

Dr. Zakar Ferenc Polikárp O. Cist.
zirci apát

 

 

Szerzetesrendek a Kárpát-medencében
Mikes Kiadó, Budapest

Baziliták, 1993.
Bencések, 1996.
Pálosok, 1996.
Ciszterciek, 1997.
Máltaiak, 1999.
Kartauziak, 2001.
Premontreiek, 2002.
Piaristák, 2007.