Leonardo Defilippis: Teréz – A szeretet kis útja

Lisieux-i Kis Szent Teréz (1873–1897) a legifjabb egyháztanító és a missziók védőszentje életét, a szeretet kicsiny útját mutatja be Leonardo Defilippis filmje.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lisieux-i Kis Szent Teréz (1873–1897) a legifjabb egyháztanító és a missziók védőszentje. Édesapja Louis Martin órásmester, édesanyja Azélie Guérin. Mindketten mélyen hívő katolikusok voltak, akik az esküvőjük után megfogadták, hogy nem élnek házaséletet, de lelkiatyjuk lebeszélte őket erről a fogadalmukról. Kilenc gyermekük született, közülük öt lány érte meg a felnőttkort. Négyen – Marie-Louis, Marie-Pauline, Marie-Céline és a későbbi szent, Marie-Francois Thérése – karmelita apácák lettek, míg Marie-Léonie a caeni vizitációban lett szerzetes. A Martin házaspárt XVI. Benedek pápa 2008 októberében szentté avatta. Terézt XI. Pius pápa avatta boldoggá 1923-ban, majd szentté, 1925-ben.

Leonardo Defilippis filmje idilli képekkel kezdődik. A népes Martin család a kertben gondtalanul élvezi a ragyogó napsütést, a szülők boldogan szemlélik gyermekeiket, akik önfeledten játszanak. A legkisebb gyermek, Teréz rózsát szed, vöröset és fehéret, átnyújtja anyjának, s a kisdedek őszinteségével szalad ki száján a kívánság: „Mama, mennyire szeretném, hogy halott legyél!” Az alig négyéves Teréz már ekkor a hit kegyelmében él, s így indokolja megdöbbent szüleinek valóban szokatlan kívánságát: „Mert azt szeretném, ha a mennybe jutnál. Azt mondtad, meg kell halnunk, hogy oda jussunk.”

Édesanyja korai halálát követően Teréz magányosnak érzi magát, de lelkében változatlanul ott él a transzcendens iránti vágy. Ám kellő önismerettel is rendelkezik. „Anyám halála után a föld szomorú helynek tűnt. És én a mennyországról álmodtam. De amikor a szentekhez hasonlítottam magam, megértettem, hogy a közöttük és a közöttem lévő távolság épp akkora, mint amekkora egy hegy és egy porszem között húzódik.”

Teréz rövid földi élete során tudatosan törekedett arra, hogy szentté váljon: „Istenem! Úgy szeretnék szentté válni. De olyan gyengének érzem magam” – írja a naplójában, már betegsége idején, visszaemlékezve az életére.

Terézt gyermekkorában több veszteség éri, korán megtapasztalja a dolgok ideiglenességét, a szeretteitől való váratlan elválások okozta szomorúságot. Édesanyja halála után legidősebb nővére, Pauline neveli; Teréz mamának hívja őt. Mély szeretet köti össze őket. Teréz tökéletességre törekszik, s emiatt az iskolában az osztálytársai kiközösítik, gyűlölik. Eszünkbe juthatnak Jézusnak az utolsó vacsorán tanítványaihoz intézett szavai: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ” (Jn 15,18–19).

Az otthonában – az édesanya halála ellenére is – családi harmóniában, a szeretet légkörében nevelkedő Terézt megviseli kitaszítottsága, s kérésére édesapjuk beleegyezik, hogy otthon, magántanulóként folytassa tanulmányait, Pauline felügyelete alatt. Pauline az, akinek hatására Teréz felismeri a kicsinységben lévő szentséget, lelkét mélyen megérinti az evangéliumi jelenet, amikor Jézus megáldja a kisdedeket: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Mk 10,13–16). Teréz ekkor Szűz Máriához imádkozik: „Istennek anyja! Add, hogy mindig a fiad, Jézus karjaiban lehessek. Mint apró gyermek.”

Ám Terézt hamarosan újabb trauma éri, miután Pauline, igent mondva Jézus hívásának, belép a karmelita rendbe. Teréz eleinte csak a veszteséget érzékeli, hogy újabb csalódás, fájdalom érte. Naplójában így ír erről: „Most, hogy Pauline elhagyott, láttam, hogy milyen az élet. Folyamatos elválás, szenvedés.”

Terézt az őt ért fájdalmas veszteségek, csalódások megviselik, beteg lesz, a sátán is megkísérti. Ám apja és nővérei imádságos szeretettel veszik körül, s Teréz hite is erős. A fordulópont karácsonykor, a Megváltó Jézus születésének éjszakáján következik be. Terézben természetes, reményteli várakozás él, hogy szép ajándékokat kap, ám ez most késik, nem a megszokott időben jutnak el hozzá apja figyelmességei. A még szinte gyermek Teréz Jézushoz imádkozik, s közben alapvető átalakulás zajlik le a lelkében: „Éreztem, hogy szívembe hatol a szeretet. Annak a szüksége, hogy elfelejtsem önmagam és megörvendeztessek másokat.” Teréz ettől kezdve teljesen más személyiséggé válik, s legfőbb küldetésének tekinti, hogy megmentse mások, így nagy bűnösök lelkét is: „A nagy bűnösök lelke vonzott. Égtem a vágytól, hogy kiszabadítsam őket az örök lángok közül.”

Teréz az ima erejével próbálja megmenteni a többszörös gyilkos Pranzini lelkét a kárhozattól: a bestiális, Istent egész életében elvető bűnöző a kivégzése előtti pillanatokban magába száll, zokogva kéri a neki lelki vigaszt nyújtó paptól Krisztus keresztjét, története így emlékeztet a jobb lator történetére (Lk 23,39–43).

Terézt karmelita nővérként is teljes egészében áthatja a tökéletességre való törekvés, s a folytonos kétség, elég-e az, hogy csupán kis dolgokat tud felkínálni az Úrnak. Külön epizód a filmben Augusztina nővér és Teréz kapcsolata. Augusztina nővér komor személyiség, ha van is benne szeretet, azt mélyen elrejti a lelkében. Terézt nem sokra becsüli, ügyetlennek tartja, sokáig csupán ennyit vesz észre belőle. Ám Teréz végtelen türelemmel, szeretettel közelít Augusztina nővérhez, akit ez egyre jobban irritál. Az egyik jelenetben Teréz a földeken dolgozik, teli kosár krumplit kell bevinnie a konyhába. A tuberkulózis már megtámadta a szervezetét, szörnyen köhög. Kérésére Augusztina nővér segít neki a cipelésben, de a köhögéséről, gyengeségéről nem vesz tudomást. Haragosan kérdezi: „Elárulnád, Teréz nővérem, mi az, ami annyira vonz énfelém? Valahányszor csak rád nézek, mindig mosolyogni látlak.” A köhögéstől a lábán alig álló Teréz erőt vesz magán, szemében krisztusi szelídség és szeretet tükröződik, s így válaszol: „Azért mosolygok mindig, mert örülök, hogy látom.” Az érdes modorú Augusztina nővér döbbenten néz Terézre, s bár nehéz elhinnie, érzi, hogy a fiatal apáca válasza őszinte, a sok bosszúságot, amit okozott neki, mintha észre sem venné, a rosszat jóval viszonozza. Augusztina nővér többször Terézre néz, majd az újabb köhögési roham közben kiveszi kezéből a kosarat, s ő maga viszi tovább. Amikor pedig a már halálos beteg Teréz alszik az ágyban, bemegy hozzá. Tesz felé egy tétova mozdulatot, mintha meg akarná simogatni, de meggondolja magát, kisiet a szobából. A szelíd érzelmek kifejezése távol áll tőle, de már nem ugyanaz a morózus természet, mint aki korábban volt, a Terézből áradó szeretet mélyen megérintette az ő lelkét is.

Teréz a mindenes a karmelita nővéreknél: takarít, a földeken dolgozik, segít a bottal járó idős nővérnek, s darabot ír Szent Johannáról. Mindenben a tökéletességre törekszik, feladatait küldetésként fogja fel, mint eszközt ahhoz, hogy szentté váljon. A Szent Johannáról írt darabban fogalmazza meg életének fő célját: „Megértem, hogy Jézus testének van szíve, és hogy ez a szív szeretettől lángol. Igen, anyámnak, az egyháznak a szívében a szeretet leszek, a minden leszek. És így álmom valóra vált.”

Lisieux-i Kis Szent Teréz hitt abban, hogy igazi küldetése csak a halála után kezdődik, amikor átlépve ebből az életből egy minőségileg – emberi ésszel fel nem fogható – magasabb rendű életbe, az Úr kegyelméből átadhatja Isten iránti szeretetét a földi halandóknak. A film befejező képsorában Pauline nővér olvas fel az akkor már halott Teréz naplójából: „A mennyországban elkezdődik a küldetésem, hogy megszerettessem a Jóistent úgy, ahogy én szeretem. Ha a Jóisten meghallgatja kívánságaimat, mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig. Mennyei boldogságom az lesz, hogy jót tegyek a földön.”

S látjuk a mezőn rózsát szedő kislány Terézt, aki halálos ágyán tett ígérete szerint a mennyből rózsaesőt hullat majd a földre (Erre utalt a minap Ferenc pápa, amikor rózsát kapott, s emlékezett rá: égi jel számára Lisieux-i Szent Teréztől, ha fehér rózsát kap. Elemzők szerint a Szentatya személyiségének és pápaságának egyes vonásai éppen a Kis Szent Terézzel való személyes és bensőséges kapcsolatában rajzolódnak ki, közvetlen szálat jelent számára az Ég felé, ahogy Karol Wojtylának a Szent Faustina Kowalskával való kapcsolat jelentette ezt. S ne feledkezzünk el arról sem, hogy a középkori misztika a rózsát, a virágok királynőjét a mennyek királynéjára, vagyis Szűz Máriára vonatkoztatta.)

Leonardo Defilippis ézelmekben gazdag filmjében az általa bemutatott Liseux-i Kis Szent Terézről elmondható mindaz, ami a valóságban is: megtalálta a maga kis útját alázatban, szeretetben, Isten iránti feltétlen bizalomban.

Teréz – A szeretet kis Útja
(Amerikai film, 2004., 95 perc)
Rendező: Leonardo Defilippis
Forgatókönyvíró: Patti Defilippis
Főbb szereplők:
Thérése Martin/Kis Szen Teréz: Lindsay Younce
Louis Martin/Teréz édesapja: Leonardo Defilippis
Azélie Martin/Teréz édesanyja: Patti Defilippis
Pauline Martin: Linda Hayden
Marie Martin: Maggie Rose
Leonie Martin: Mandy Rimer
Celine Martin: Jen Nikolaise
Marie de Gonzague anya: Judith Laplan
Augusztina nővér: Samantha Kramer
Forgalmazza: Etalon Film Kft.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

 

A Teréz – A szeretet kis Útja című filmet a Nemzeti Uránia Filmszínház a közeljövőben a következő időpontokban vetíti:
Október 7., 15 óra
Október 9., 16 óra
Október 12., 15 óra
Október 19., 16 óra